|
Royal Aircraft Factory B.E.2
A Royal Aircraft Factory B.E.2 (Blériot Experimental) egy brit egymotoros kétüléses biplán repülőgép volt, amely a Royal Flying Corps (RFC) kötelékében szolgált az első világháború alatt. Hozzávetőleg 3500 darab készült, a repülőgépet vadászgépként, elfogóként, könnyű bombázóként, kiképzőgépként és felderítőgépként használták. A No.2 Squadron RFC egy B.E.2a gépe volt a Royal Flying Corps első repülőgépe, amely Franciaországba érkezett az első világháború kitörése után, 1914. augusztus 26-án. Történet Az első világháború kitörése után az 1914-ben Franciaországba érkező első brit harcigépek a B.E.2a-k voltak. Akárcsak az őket követő B.E.2b-k, ezek a gépek is fegyvertelen bombázógépek, egy 24 kg-os vagy három, ennél kisebb bombát lehetett ledobni róluk. A stabilabb B.E.2c bevált felderítő- és bombázógépként, nagy hátránya volt azonban, hogy nagyon kevéssé volt fordulékony. A Zeppelin léghajók vadászatában ez nem gátolta ugyan, de 1915-től a nyugati arcvonalon megjelenő, mereven beépített, előretüzelő géppuskával felszerelt Fokker együléses vadászgépek súlyos veszteségeket okoztak a B.E.2c-kben. Hátrányosnak bizonyult az is, hogy a típusváltozat egyetlen fegyverzete az elülső ülésbe szerelt, kézzel működtetett géppuska volt. Az 1916-ban megjelent változathoz képest helyet cserélt, a megfigyelő most már a hátsó ülésben ült, az első ülés elé még egy, a repülés irányába tüzelő, merev géppuskát építettek be. A B.E.2e-n azonban visszatértek a korábbi üléselrendezéshez. Fejlesztés A B.E.2-t Geoffrey de Havilland tervezte a B.E.1 fejlesztéseként 60 lóerős (45 kW) léghűtéses Renault V-8 motorral, leváltva ezzel a vízhűtéses Wolseley motort, melyet még a korábbi gépen alkalmaztak. Első felszállására 1912. február 1-jén került sor, a tesztpilóta maga de Havilland volt. 1912. augusztus 12-én brit magassági rekordot állított fel 3219 méteres repülési magasságával. Sorozatgyártása indulásakor felderítőgépként gyártották, két évvel később három századot szereltek fel vele. Ezeket a századokat teljes létszámukkal Franciaországba küldték röviddel a háború kitörése után. A korai B.E.2a és b gépeket az 1915-ös év folyamán B.E.2c gépekkel cserélték, amelyet jócskán módosítottak, így lényegében egy új típust képviselt, amely Edward Teshmaker Busk kutatásain alapult. 1916-ban a „c” típust a végleges változattal, a B.E.2e géppel váltották fel, amely a „Quirk” becenevet viselte. 1917-re az utolsó B.E.2e-t is kivonták a frontszolgálatból, viszont a gép már sokkal korábban elavultnak számított. A háború további részében honvédelmi vadászrepülőgépként és kiképzőgépként szolgált. Nagyjából 3500 darab B.E.2 repülőgépet építettek 20 különféle gyárban, viszont pontos leírás nem készült a különböző gyárakban készült modellekről, habár minden valószínűség szerint a B.E.2c készülhetett a legnagyobb mennyiségben. A típus hiányosságai A B.E.2 nem volt egy közkedvelt típus és 1916-ra igen népszerűtlenné vált. Mint katonai gép több komoly gyengeséggel küszködött. Az első a kicsi léghűtéses motorjából adódott, amely miatt a gép igen lassú és megbízhatatlan volt, még az akkori normák szerint is. Mikor bombákat szállítottak vagy mikor a gép maximális hatótávolságára volt szükség, a megfigyelőt és géppuskáját hátra kellett hagyni. Habár a B.E.2 teljesítménye 1914-15-ben elfogadható volt, még akkor is sokáig szolgálatban maradt, mikor az ellenségnek már sokkal erősebb gépei voltak. A másik fő gyengesége a következő volt: mivel gyakran együléses gépként repülték, fontos volt, hogy a megfigyelő ülését a pilóta ülése elé helyezzék. Ebben a nem túl szerencsés helyzetben a megfigyelőt zavarták a felső szárny támasztékai és rögzítései, így gyakran a pilóta feje felett kellett visszalőnie az ellenséges gépekre. A gép tényleges sebezhetősége 1915-ben bizonyosodott be, mikor megjelentek az első német vadászgépek. A repülőgép nem volt képes legyőzni még az igen primitívnek számító Fokker E.I vadászgépet sem, így gyakorlatilag teljesen haszontalan volt az 1916-17-ben megjelenő újabb német vadászgépekkel szemben. Egyéb alkalmazási területek 1917-től a B.E.2-t többségében kivonták a frontszolgálatból, de tengeralattjáró felderítőgépként és kiképzőgépként továbbra is szolgálatban maradt. Ezt megelőzően ez a gép volt az első hatékony éjszakai vadászgép. Az 1915-ös év legelején a B.E.2c gépeket elfogóvadászként alkalmazták a német Zeppelin léghajók ellen. Az elfogóvadász típust együlésesként repülték pótüzemanyagtartály alkalmazásával a gép súlyközéppontjában. A kezdeti sikertelenség után, mivel a kis méretű gyújtóbombákkal való támadás nem használt, egy Lewis Gun géppuskát szereltek a gépre, amellyel felfelé lehetett gyújtólövedékeket lőni 45°-os szögben. Az új taktika alapján a léghajókat nem felülről, hanem alulról támadták, ami igen hatékonynak bizonyult. Az első sikeres támadásra 1916. szeptember 3-án éjszaka került sor, mikor egy B.E.2c William Leefe Robinson százados vezetésével lelőtte az első német léghajót Nagy-Britannia felett. Tettéért Viktória keresztet és £3500 pénzjutalmat kapott. 1916 októbere és decembere között további öt német léghajót semmisítettek meg B.E.2c elfogóvadászokkal. A B.E.2 gépek teljesítménye az 1917-18-as években már nem volt kielégítő, így helyüket későbbi típusú éjszakai vadászgépek vették át, de a B.E.2c gépek által kidolgozott technika alkalmazását tovább folytatták. A megmaradt B.E.2 repülőket (főleg B.E.2e) kiképzőgépként alkalmazták. Annak ellenére, hogy a típus stabilitása viszonylag jó volt, valamelyest alkalmas volt a műrepülésre, és emellett közel sem volt olyan rossz kiképzőgép, mint amilyennek először gondolták. Változatok
Üzemeltetők
Műszaki adatok (B.E.2c)Geometriai méretek és tömegadatok
Hajtóművek
Repülési adatok
Fegyverzet
Kapcsolódó szócikkekKapcsolódó fejlesztésHasonló repülőgépekForrások
Fordítás
További információk
Information related to Royal Aircraft Factory B.E.2 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.png){kind=small}
