Hernádfő

	Hernádfő (Vikartovce)
	; Hernádfő zászlaja
	; Hernádfő zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Poprádi
Rang	község
Első írásos említés	1374
Polgármester	Vladimír Šavel
Irányítószám	059 19
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	PP
	Népesség
Teljes népesség	1856 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	37 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	751 m
Terület	50,15 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 59′ 37″, k. h. 20° 09′ 09″48.993611°N 20.152500°EKoordináták: é. sz. 48° 59′ 37″, k. h. 20° 09′ 09″48.993611°N 20.152500°E
	Hernádfő weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Hernádfő témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hernádfő (1899-ig Vikartócz, szlovákul: Vikartovce, németül: Weichsdorf) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Poprádi járásban.

Fekvése

Poprádtól 20 km-re délnyugatra, a Hernád partján, annak forrásvidékén fekszik.

Története

1283-ban „Villa Wykardi” alakban említik először. 1499-ben a falu Varkocs Kristóf késmárki várkapitány bérelt birtoka volt. A 16. században elnéptelenedett. 1513-ban a savniki apát megbízásából a vlach jog alapján pásztornépekkel telepítették be. 1581-ben lakói református hitre tértek át. 1697-ben a jezsuiták szerezték meg, majd később a savniki apátság birtoka lett. 1735-ben 12 család élt itt, a jobbágyok elnyomása azonban elviselhetetlen volt. 1787-ben 115 házában 772 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VIKARTÓCZ. Tót falu Szepes Várm. földes Ura a’ Szepesi Püspökség, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Lucsivnához 3/4 mértföldnyire; határja sovány, más javai középszerűek.”^[2]

1828-ban 183 háza volt 1329 lakossal, akik főként állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Vikartócz, Szepes v. tót falu, Liptó vgye szélén: 1329 kath. lak., kath. parochiával. Határa sovány, de erdeje szép. F. u. a szepesi püspök. Ut. p. Lőcse.”^[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 1410, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 1712 lakosából 1574 szlovák és 128 cigány volt.

2011-ben 1842 lakosából 1562 szlovák és 132 cigány volt.

2021-ben 1856 lakosából 1807 (+6) szlovák, 16 (+377) cigány, 3 cseh és 30 ismeretlen nemzetiségű volt.^[4]

Neves személyek

Itt szolgált Teschler Béla plébános.

Nevezetességei

Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1781-ben épült.
Kápolnái 1896-ban épültek, a Rózsafüzéres Szűz Mária és a Szentlélek tiszteletére vannak szentelve.
Késő barokk kúriája 1776 és 1787 között épült. 1893-ban iskolává építették át.
Plébániája a 18. század második felében épült.
A községnek a népi hagyományokat ápoló folklórcsoportja működik.

További információk

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 27.); ma7.sk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 27.); ma7.sk

[1]

[2]

[3]

[4]