Share to: share facebook share twitter share wa share telegram print page

 

IV. Krešimir horvát király

IV. Krešimir
Kresimir emlékszobra Šibenikben
Kresimir emlékszobra Šibenikben

RagadványneveNagy
Horvát királyság királya
Uralkodási ideje
1058 1074
KoronázásaBiograd ?
1059
ElődjeI. István
UtódjaDmitar Zvonimir
Szlavics
Életrajzi adatok
UralkodóházTrpimirović-ház
Kresimir-ház
Születettnem ismert
Velence ?
Elhunyt1074[1]
NyughelyeSzigeti Szent István-templom
ÉdesapjaI. István
ÉdesanyjaOrseolo Joscella (Hicela)
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Krešimir témájú médiaállományokat.

Petar Krešimir uralkodásának térképe

IV. (Nagy) Krešimir horvát király (? – 1075, uralkodott: 10581075),[2] a középkori Horvát Királyság uralkodója volt. Energikus király volt, uralma alatt Horvátország elérte területi kiterjedésének tetőpontját, ami miatt kapta a „Nagy” ragadványnevet.[3] Székhelyét Nin és Biograd városokban tartotta,[4] valamint megalapította Šibenik városát, melyet manapság „Krešimir városának” becéznek.[5][6]

Uralkodása

Kresimir I. István és Orseolo Joscella fia volt.[7] Velencében nőtt föl. Apja halála után örökölte a trónt és a következő évben lett megkoronázva. Nem tudni hol történt meg a koronázás, de egyes történészek szerint Biogradban lehetett.[8] Uralkodása kezdetétől apja hódító politikáját követte. 1059-ben, majd ismét 1060-ban II. Miklós pápa megparancsolta, hogy a horvát egyházban vezessék be a római liturgiát. Ez kiváltképp fontos volt a pápaság számára, miután 1054-ben bekövetkezess a nagy egyházszakadás a katolikus és az ortodox egyház közt. Kresimir és a főnemesség támogatták a pápát.

Az alacsony nemesség és a parasztok viszont nem lelkesedtek a reformok iránt. Az akkori horvát papok a bizánci liturgiát követték, beleértve a hosszú szakállakat és a házasodást. Továbbá a szertartásokat szláv (glagolita) nyelven tartották, amig a pápa a latin nyelv bevezetését követelte. Emiatt 1063-ban föllázadott a papság, de válaszul 1064-ben eretnekeknek lettek bélyegezve és ki lettek közösítve az egyházból. Kresimir kíméletlenül elbánt a lázadókkal és teljesen a nyugati egyház mellé sorakozott. Szándéka a dalmát lakosság integrálása volt, ugyanis az egyház segítségével csökkenthetné a városokban lakó nemesség hatalmát. Kresimir uralmának vége felé a feudalizmus elterjedt az egész országban, Dalmácia pedig sikeresen egybefűződött a horvát állammal.[9]

A feudalizmus terjedésével növekedett az állami bevétel is. Kresimir a pénzt hatalma erősítésére használta, valamint új városok és templomok alapítására. Ekkor jöttek létre vagy ki lettek bővítve Biograd, Nin, Šibenik, Karin, és Skradin városok. Többek között a biográdi Keresztelő Szent János bencés monostort is ő alapította, valamint földet adományozott az egyháznak. 1066-ban Zárában megalapította a Szent Mária-monostort, melynek első apácája, Čika, saját rokona volt.

Területi hódítások

Kresimir adománylevele a rabi püspökségnek[4]

Kresimir kiterjesztette Horvátország határait az Adriai-tengermelléken, valamint a Balkán-félsziget belsejébe is.[8] A szlavóniai Dmitar Zvonimir bánt kinevezte Horvátország bánjának. Így sikerült újból egyesítenie a két különálló horvát tartományt.

1069-ben a bizánci császár elismerte Kresimir uralmát Dalmácia azon területei fölött, melyek 997 óta Bizánc uralma alatt álltak. A Bizánci Birodalom ugyanis kétfrontos háborút vívott a szeldzsuk törökök és a normannok ellen, és Kresimir kihasználta az alkalmat, hogy megkapja a regnum Dalmatiae et Chroatia címet.

1071-ben a Manzikerti csatában a bizánciak katasztrofális vereséget szenvedtek a szeldzsuk törököktől, mire a szerbek fellázadtak Makedóniában. 1072-ben Kresimir segítséget nyújtott a lázadóknak. 1075-ben a normannok megtámadták Horvátországot. Amico gróf április végétől május elejéig ostromolta Rabot, de nem tudta elfoglalni a szigetet. Viszont sikerült neki fogságába ejteni a horvát királyt. Szabadságáért Kresimirnek át kellett adnia sok városát, beleértve mindkét fővárosát, valamint Zárát, Spalatót és Traut is. Hívei nagy váltságdíjat is fizettek érte. Ennek ellenére nem engedték szabadon a királyt. A következő két évben a Velencei Köztársaságnak sikerült kiűzni a normannokat, de a városokat megtartotta magának.[10]

Halála és az öröklődési gondok

Uralkodásának vége felé Kresimirnek nem volt fia, csak egy lánya, Neda. Testvérei már elhunytak, és ezzel véget ért a III. Krešimir horvát király oldaláról származó Trpimir-ház. IV. Kresimir rokonát, Dmitar Zvonimir horvát királyt nevezte ki utódának, aki a család Szvetoszláv Szuronja oldaláról származott. Miután Kresimir meghalt normann fogságban, Dmitar vette át az uralmat.[11]

Jegyzetek

  1. CERL Thesaurus (angol nyelven). Consortium of European Research Libraries
  2. Bíró László, Ress Imre, Sokcsevits Dénes: A horvátok története (7. század eleje – 2011) (kronológia). História, 5–6. sz. (2011)
  3. Ante Oršanić, "Hrvatski orač", 1939.
  4. a b http://arhinet.arhiv.hr/_DigitalniArhiv/Monumenta/HR-HDA-876-7.htm
  5. Šibenik - a story of four citadels. [2008. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 11.)
  6. Dragutin Pavličević, Povijest Hrvatske. Zagreb, 2007.
  7. http://www.genealogy.euweb.cz/italy/orseolo.html
  8. a b Ferdo Šišić: Pregled povijesti hrvatskoga naroda (Zagreb, 1920) (horvátul)
  9. Marcus Tanner, Croatia - a nation forged in war - Yale University Press, New Haven 1997 ISBN 0-300-06933-2
  10. N. Klaić, I. Petricioli, Zadar u srednjem vijeku do 1409., Filozofski fakultet Zadar, 1976
  11. Ferdo Šišić, Povijest Hrvata; pregled povijesti hrvatskog naroda 600. - 1918., Zagreb ISBN 953-214-197-9


Előző uralkodó:
I. István
Következő uralkodó:
Szlavics
Dmitar Zvonimir

Information related to IV. Krešimir horvát király

Prefix: a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9

Portal di Ensiklopedia Dunia

Kembali kehalaman sebelumnya