Libaton

Libaton (Libotin)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Kupsafalva
Rang	falu
Községközpont	Kupsafalva
Irányítószám	437132
SIRUTA-kód	107957
Népesség
Népesség	962 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 30′ 19″, k. h. 23° 58′ 06″47.505412, 23.96832647.505412°N 23.968326°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 19″, k. h. 23° 58′ 06″47.505412, 23.96832647.505412°N 23.968326°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Libaton témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Libaton (Libotin), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Magyarlápostól északkeletre, Oláhlápos, Nemesbudafalva, Kupsafalva és Rogoz közt fekvő település.

Libaton nevét 1488-ban említette először oklevél Lybathon néven, mint a Losonczi család birtokát. 1584-ben Libotin, 1594-ben Lybatyon, 1637-ben Libaton, 1733-ban Libotyan, 1805-ben Libáton, 1808-ban Libáton, Libatin, 1913-ban Libaton néven írták.

Libaton kezdettől fogva a Losonczi Bánffyak birtokában volt. 1488-ban Györgyfalvi László fiai: Salatiel és Miklós e birtokot, melyet még atyjuknak Losonczi Albert zálogosított el, Harinnai Farkas Tamásnak adják zálogba. 1502-ben Farkas Tamás fia János örökös nélküli halála esetére e birtokba sógorát Bikli Jánost teszi örökösévé, Lybathon Bikali Bikli János hunyadi ispán birtoka volt még 1505-ben is. 1631-ben Mikó Ferencet iktatták be Libaton birtokába, 1642-ben pedig Mikó Ferenc halála után a kincstári birtok lett. 1659–1670 között Barcsay Ákos e birtokot Bánffy Dénesnek adta zálogba. 1694-ben birtokosa a Kornis család. 1695-ben Kornis Zsigmond és István e birtokukat Bánffy Györgynek és nejének Bethlen Klárának átengedik.

1769-ben a birtokot a kincstár váltotta magához és a nagybányai bányaigazgatóságnak adta át, majd a birtokot 1777-ben Mária Terézia a nagybányai bányaigazgatóságnak 99 évre, 1876-ig zálogba adta. 1786-ban kincstári birtok, 1820-ban pedig birtokosa a nagybányai pénzverő hivatal volt.

1910-ben 1126 lakosa volt, melyből 1097 román, 13 magyar, 11 német volt. Ebből 1028 görögkeleti ortodox, 74 görögkatolikus, 17 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.

• Görög keleti temploma - fából épült, Szent Paraszkiva tiszteletére szentelték fel, két harangját felirata szerint 1867-ben Kolozsváron öntötték.
• Görögkatolikus, utóbb ortodox fatemploma 1811-ben épült, szent Archangyalok tiszteletére szentelték fel. Anyakönyvet 1828-tól vezetnek.

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

• [1] Libaton és a Lápos vidéke a You-Tube-on