Lotus 21
A Lotus E21egy Formula–1-es versenyautó, amit a Team Lotus tervezett. Innes Ireland és Jim Clark mellett az amerikai Jim Hall, a belga Willy Mairesse, az angol Stirling Moss, a svájci Jo Siffert és két dél-afrikai, Neville Lederle és Ernie Pieterse versenyzett az autóval 1961 és 1965 között.[1] TörténelmeAz angol tervezőzseni és csapattulajdonos, Colin Chapman elképzelései alapján készült. A 455 kilogrammos autót 2,5 literes, 240 lóerős Coventry-Climax FPF4-es motor hajtotta, amelynek erejét egy ötfokozatú sebességváltón keresztül vitték a Dunlop abroncsokra. Debütálására az 1961-es Monacói Nagydíjon került sor, ahol Innes Irelanden kívül a skót Jim Clark hajtotta. Az 1965-ös Dél-Afrikai Nagydíjig összesen 15 alkalommal vetették be. A gyári Lotus istállón kívül az Ecurie Nationale Suisse, az Ecurie Filipinetti, a Lawson Organisation és a Scuderia Scribante csapatok használták, továbbá háromszor Formula–1-en kivül versenyeztek vele.[2] 1961. október 8-án Innes Ireland megszerezte Formula–1-es pályafutása egyetlen világbajnoki futamgyőzelmét az autóval. Történt mindez az Egyesült Államok Nagydíján, Watkins Glenben. A Watkins Glenben aratott diadalon kívül két dobogós helyezést értek el vele, mindkettőt 1961-ben Jim Clarkkal a Holland GP-n Zandvoortban és a Francia GP-n Reimsben.[3] Eredményei(Táblázat értelmezése)
Források
Külső hivatkozások |