Minyevágása

	Minyevágása (Miňovce)
	A község látképe
; Minyevágása címere	; Minyevágása zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Sztropkói
Rang	község
Első írásos említés	1430
Polgármester	Miroslav Mojsej
Irányítószám	090 32
Körzethívószám	054
Forgalmi rendszám	SP
	Népesség
Teljes népesség	339 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	59 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	168 m
Terület	6,00 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 08′, k. h. 21° 39′49.133333°N 21.650000°EKoordináták: é. sz. 49° 08′, k. h. 21° 39′49.133333°N 21.650000°E
	Minyevágása weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Minyevágása témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Minyevágása (1899-ig Minyócz, szlovákul: Miňovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Sztropkói járásban.

Fekvése

Sztropkótól 8 km-re délre, az Alacsony-Beszkidek déli részén, az Ondava bal partján fekszik.

Története

A települést 1410 és 1430 között egy Minyo nevű soltész alapította; neve arra utal, hogy erdőirtással keletkezett. 1430-ban „Minevagasa” néven említik először a sztropkói uradalom részként. Lakói a 16. században már biztosan ruszin és vlach pásztorok voltak. 1567-ben lakói 2,75 porta, 1582-ben 2,5 porta után adóztak. 1600-ban a soltész házán kívül nyolc portát számoltak a faluban, így a 16. és 17. század fordulóján a kis települések közé számított. A 17. század első felében lakossága nagyon elszegényedett. 1610-ben zsellér és vlach lakói 4,8 porta, 1635-ben 4 porta után fizettek adót. 1639-re mindössze egy adózó háztartása maradt. A 18. század elejére lakosságának száma emelkedett és már a közepes nagyságú falvak közé tartozott. 1715-ben már 14 háztartása volt, mely 1720-ra hétre csökkent. 1787-ben az első országos népszámlálás szerint 25 házban 162-en laktak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MINYÓCZ. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura G. Barkóczy Uraság, lakosai görögkatolikusok, fekszik Sztropkóhoz 3/2, Torányhoz pedig 1, és 1/4 órányira, határja három nyomásbéli, erdeje tölgyes, szőleje nints, rétek nélkűl szűkölködik, piatza Sztropkón.”^[2]

1828-ban 31 házban 229 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, favágással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Minyocz, orosz falu, Zemplén vmegyében, Turány fil., 10 rom., 220 görög kath., 8 zsidó lak., gör. anyaszentegyházzal, 335 hold szántófölddel. F. u. gr. Barkóczy. Ut. p. Orlik.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Minyevágás, előbb Minyócz, kisközség Sáros vármegye határán. Körjegyzőségi székhely. Van 39 háza és 194 gör. kath. vallású, ruthén lakosa. Postája és távírója Sztropkó, vasúti állomása Homonna. A sztropkói uradalomhoz tartozott, mígnem 1747-ben Pethő Zsigmond a sztropkói klastromnak adományozta. Később azonban a gróf Barkóczy családé lett; most a magyar jelzálog-hitelbanké. Az 1663-iki pestis itt is szedte áldozatait. Gör. kath. temploma 1837-ben épült.”^[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 230, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 356 lakosából 352 szlovák volt.

2011-ben 352 lakosából 346 szlovák.

Nevezetességei

Görögkatolikus temploma 1838-ban épült.

További információk

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

[1]

[2]

[3]

[4]