|
Perlaka
Perlaka (horvátul: Privlaka) falu és község Horvátországban Vukovár-Szerém megyében. FekvéseVukovártól légvonalban 21, közúton 27 km-re délnyugatra, Vinkovcétól 10 km-re délre, a Nyugat-Szerémségben, a Vinkovce–Zsupanya vasútvonal mentén, Vinkovce és Atak között, a Báza jobb partja közelében fekszik. TörténeteAz itt talált régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. A Bosut partján egy több korszak rétegeiből álló őskori dombvidéki települést fedeztek fel. A neolitikumban a Sopot kultúra egy töltéssel és várárokkal körülvett és erődített települése állt itt, melyet a bronzkorban is laktak. A ma leginkább látható maradványok (erősen égett, sárral tapasztott falak, széles és mély sáncok, házak padlóinak maradványai) főként a késő vaskorból (i. e. 1. és 2. század) származnak. A domboldaltól nyugatra egy avar-szláv temetőt fedeztek fel benne 230 sírral (8. és 9. század). Közülük is kiemelkedik egy avar harcos sírja benne pazar felszerelésekkel (gazdagon díszített, aranyozott lószerszámdíszek). A Perlaka és Atak közötti út mentén 276 bronz tárgyat (fibulákat, tűket, karkötőket, lándzsahegyeket, tőröket, kardokat) találtak, amelyek a késő bronzkorból származnak. A település első írásos említése 1332-ben a pápai tizedjegyzékben „Porlak”, „Purlak” alakban történt.[2] Ez alapján bizonyos, hogy a falunak már ekkor temploma és plébániája volt, melyről azonban semmit sem tudunk. Ezt követő írásos említése 1473-ban a boszniai káptalan Báthori István országbíró parancsára Mátyás királyhoz írt jelentésében történt nemesi névben „Syrgyth de Perlak” alakban egy panaszos ügy kivizsgálásával kapcsolatban.[3] A török 1536-ban szállta meg ezt a területet és 1691-ig volt uralma alatt. Végleges felszabadulását a karlócai béke szentesítette.  A török kiűzését követően Boszniából érkezett katolikus horvátokkal, sokácokkal telepítették be. A település egyházi szempontból az ataki plébánia területére esett esett. Amikor 1708-ban Vietri, az itteni területek császári főbiztosa leírta a plébániák állapotát ezen a vidéken, Atakon talált egy plébániatemplomot, a négy hozzá tartozó falunak pedig Perlakán javasolta egy új templom építését. 1729-ben a püspöki vizitáció egy templomot talált Perlakán, melyet a Szent Kereszt felmagasztalására szenteltek és fából készült. Mellette volt egy régi temető, ami azt jelenti, hogy a templomot a temetőben építették. 1745-től megkezdődött a katonai határőrvidék szervezése és 1747-ben megalakították a határőrezredeket és a település a Bródi határőrezred igazgatása alá került. Az 1754-es vizitáció szerint a templom még mindig fából volt, de már Szent Márton tiszteletére volt felszentelve. 1755-ben, amikor a plébánia a ferencesek irányítása alatt volt megkezdődött a barokk templom építése. 1772-ben megalapították a falu első iskoláját. A lakosság száma a jó termőföldnek köszönhetően gyorsan növekedett. 1789-ben már 1460 volt a katolikus hívek száma és a plébániának két temploma volt a régi fatemplom és az új barokk plébániatemplom. Az első katonai felmérés térképén „Privlaka” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Privlaka” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Privlaka” néven 280 házzal, 1293 katolikus és 159 ortodox vallású lakossal találjuk.[5] A településnek 1857-ben 1617, 1910-ben 1931 lakosa volt. Szerém vármegye Vinkovcei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 80%-a horvát, 8%-a szerb, 3%-a német, 1%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 2954 lakosa volt. Népessége
GazdaságA helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság és az állattartás. A mezőgazdaságon belül a gabona és a takarmánynövények termesztése, az állattartáson belül a sertés, a szarvasmarha és a juhtenyésztés. A falu közelében kőolajmező van. A munkavállalók nagy része a közeli Vinkovcéra jár dolgozni és a mezőgazdasági munkát csak jövedelemkiegészítésként végzi. A gazdaság fejlesztési irányai között szerepel egy vállalkozói övezet létesítése, a közlekedés fejlesztése, az infrastruktúra kiépítése és felújítása, az erdészeti, turisztikai ágazatok, valamint az élelmiszer és fafeldolgozóipar fejlesztése.  Nevezetességei
Kultúra
OktatásA faluban jelenleg a „Stjepan Antolović” Általános Iskola működik. Első iskolája még 1772-ben egyházi iskolaként nyílt meg. A falu első népiskoláját 1830-ban nyitották meg egy magánházban a 48-as szám alatt. Az iskola első tanára Ivo Topolković volt, aki 1830 és 1834 között működött itt. Ebben az időszakban az iskolának 80-90 tanulója volt. 1877-re a tanulók száma 104-re nőtt. 1893 és 1894 között a 3. és a 4. osztályos tanulókat a községi bikaistállóban helyezték el. Abban az időben Mato Vomalski és Marija Vomalski tanárok voltak ott, akik öt évig dolgoztak. Ekkor az iskola négyéves volt. 1912-ben a régi templom végében felépítették az új iskolát. Az iskola az 1957/58-as tanévre nyolcosztályos iskolává nőtte ki magát. A tanulók száma ekkor 500, az 1968/69-es tanévben pedig már 665 volt. A munkát nagyon kedvezőtlen körülmények között végezték, mivel az iskola két utcában és 4 osztályteremmel működött. Ezért 1981. április 22-én úgy döntöttek, hogy új iskolát építenek. 1982. szeptember 18-án megnyílt az új Antun Tonković Általános Iskola. Az iskola a honvédő háború után megváltoztatta nevét Stjepan Antolovićra. Az oktatásban jelenleg több mint 350 tanuló vesz részt. Sport
EgyesületekA község önkéntes tűzoltó egyesületét 1926-ban alapították, ma 35 tagot számlál. Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.jpg)
