Rozsd
Rozsd (horvátul: Retkovci) falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Ivánkaszentgyörgyhöz tartozik. FekvéseVukovártól légvonalban 30, közúton 39 km-re, Vinkovcétől 15 km-re délnyugatra, a Nyugat-Szerémségben, a Zágráb–Vinkovci vasútvonaltól délre fekszik. TörténeteA régészeti leletek tanúsága szerint a település területe az őskortól fogva folyamatosan lakott. A falutól északkeletre az Ivánkaszentgyörgyre menő út bal oldalán egy ellipszis alakú, mesterséges domb látható, mely mintegy 3 méterre kiemelkedik a környezetéből. Ezen a helyen ma a római katolikus temető fekszik, ahol már 1911 óta találnak a Sopot kultúrához tartozó leleteket. Az egyik sírgödör ásása során egy, a kultúrához tartozó ház padlószintjét semmisítették meg. Vélhetően az egész mesterséges magaslatot a Sopot kultúra népe emelte. A falutól északkeletre, az Ivánkaszentgyörgyre menő út bal oldalán, a „Staro selo” lelőhelyen szántóföldi művelés közben római kerámiák, téglák és tegulák kerültek elő. Ennek előterében, a „Velika njiva” dűlőben egy római villa rusticához tartozó temető maradványait találták, melyet az 1. század végéig használtak, majd a leletek alapján 170 körül újból pezsgő élet folyt itt. Az itt talált középkori kerámiák alapján ezen a területen kell keresnünk a középkori Rozsdot is, melyet az 1332 és 1335 között kelt pápai tizedjegyzék említ először „Rostd”, „Rustd” és „Rusd” változatokban. Eszerint a település már a 14. században egyházas hely volt. 1435-ben, 1453-ban és 1480-ban „Rosd” néven szerepel a korabeli oklevelekben. A név 1453-ban Ivánkaszentgyörggyel, 1480-ban pedig Patinával szomszédos nemes nevében fordul elő.[2][3] Az itt birtokos Rozsdi családnak kastélya is állhatott itt, melynek emlékét a „Dvorsko” helynév őrizte meg. A település 1536 körül került török kézre és 150 évi török uralom után 1687-ben szabadult fel. A felszabadító harcok során 1683 és 1689 között Rozsd lakói elmenekültek ugyanúgy, mint a szomszédos falvak lakosai. Többségük az Antin körüli erdőkben rejtőzött el, de az 1702-es adóösszeírásból kiderül, hogy az Alsómiholjác melletti Staklenciben is vannak Retkovac és Ivankovac nevűek. Ez azt jelenti, hogy a menekülők egy része ott telepedett le véglegesen. 1700 körül az egykor jelentős Rozsd település több kis falura oszlott, ezek egyike volt Retkovci is. 1702-ben 28 ház állt a településen. Lakói részben a visszatérők közül kerültek ki, részben pedig új betelepülők voltak. Az újonnan érkezettek Boszniából, Kordunból és Likából érkezett katolikus menekültek voltak. 1729-ben a falunak már 480 katolikus lakosa volt, ez valamivel több, mint az akkori Vinkovce lakossága. 1720 körül építették fel Assisi Szent Ferencnek szentelt fatemplomukat. A település előbb kamarai birtok volt, majd 1745-től megkezdődött a katonai határőrvidék szervezése. 1753-ban a település a Bródi határőrezred igazgatása alá került. Azon belül az Ivánkaszentgyörgy székhelyű század parancsnoksága alá tartozott. Az itteni határőrök a Habsburg Birodalom minden csataterén harcoltak. 1789-ben megalapították a helyi plébániát, 1804-ben felépítették ma is álló templomukat. 1878-ban megépült a Bród–Vinkovce–Dálya vasútvonal, mely a postai szolgáltatáshoz hasonlóan az első világháború végéig magyar állami tulajdonban volt. 1873-ban megszüntették a katonai igazgatást és 1881-ben a polgári Horvátországhoz csatolták. A településnek 1857-ben 952, 1910-ben 1358 lakosa volt. Szerém vármegye Vinkovcei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 79%-a horvát, 15%-a német, 5%-a magyar és 1%-a szerb anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 1991-től a független Horvátország része. A településnek 2011-ben 1263 lakosa volt. Népessége
GazdaságA településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját. Nevezetességei
Kultúra
Oktatás„Ane Katarine Zrinski” Retkovci általános iskola Sport
Egyesületek
Jegyzetek
Források
További információk
|