|
Philippe Étancelin
Philippe Étancelin (1896. december 28. – 1981. október 13.) francia autóversenyző, volt Formula–1-es pilóta. PályafutásaA Formula–1 előttPhilippe Étancelin Rouenban született, Franciaországban. A téli időszakokban kereskedőként dolgozott, nyáron pedig versenyzett. Felesége, Suzanne, Philippe „boxosaként” szolgált a versenyeken. Volt három gyermeke is, akik a versenyidőszak alatt iskolában voltak. Második gyermeke, Jeanne Alice születésekor vásárolt egy saját versenyautót. Nem szándékozott vele versenyezni, csak a vidéken kocsikázni vele. Az autó legmagasabb sebessége, amit Philippe kipróbált, 201 km/h volt. Két év után úgy döntött mégis megpróbálkozik a versenyzéssel. Egy privát Bugattival kezdte a versenyzést, 1926-ban. Első győzelmét Reimsben szerezte, 1927-ben. Ugyanebben az évben harmadik lett Saint-Brieuc-ban. 1929-ben ismét nyert Reimsben, megelőzve barátját, Marcel Lehoux-t. 1930-ban „Phi Phi” Algériában is nyert. Majd megnyerte a francia versenyt, legyőzve Henry Birkin Bentley-ét, majd ismét nyert Grenoble-ban és harmadik lett Lyonban. 1931-ben ismét a Bugatti volánja mögött ült, és második lett Stanisław Czaykowski mögött Casablancában, majd megnyerte a Saint-Raphaël-i versenyt. Az olasz és a francia nagydíjon kiesett. Később az Alfa Romeo volánja mögött megnyerte a dieppe-i versenyt, Czaykowski Bugattija és Earl Howe Delage-e előtt. Az év végén még nyert Grenoble-ben és Saint Gaudensban. 1932-ben egy győzelmet aratott, Peronne-ban. 1933-ban vereséget szenvedett az Alfával, a francia nagydíjon a 19 éves Giuseppe Campari Maseratija előtt. Az utolsó körben vesztette el a vezetést. Picardie-ban Raymond Sommer és Tazio Nuvolari előtt nyert, majd a marne-i versenyt Jean-Pierre Wimille előtt. Később Maseratira váltott, és második lett Casablancában, Montreux-ben és Nizzában, majd nyert Dieppe-ben. Később megnyerte a Le Mans-i 24 órás autóversenyt, az Alfa Romeóval, Luigi Chinetti csapattársaként. 1935-ben csak egy harmadik helyet szerzett Tuniszban és egy negyediket Monacóban. 1936-ban megnyerte a Pau Grand Prix-t, és 6. lett a Vanderbilt Kupán. 1937-ben nem szállt versenyautóba, de 1938-ban visszatért egy Talbot-Lagóval Le Mans-ba, Chinetti csapattársaként. 1939-ben harmadik lett a Pau Grand Prix-n, Hermann Lang és Manfred von Brauchitsch mögött. A francia futamon negyedik lett. A második világháború után, 1948-ban vásárolt egy Talbot-Lagót, és második lett az Albi Grand Prix-n Luigi Villoresi Maseratija mögött. 1949-ben második lett Marseille-ben Juan Manuel Fangio, Monzában Alberto Ascari és a csehszlovák nagydíjon Peter Whitehead mögött. Ezenkívül megnyerte a párizsi versenyt. A Formula–1-benAz 1950-es szezonban csak egy 5. helyet szerzett az olasz nagydíjon. A Formula–1 után1953-ban harmadik lett Rouenban, majd úgy döntött, hogy visszavonul a versenyzéstől. A francia kormány kitüntette a Francia Köztársaság Becsületrendjével. 1974-ig rendszeresen ott volt az autóversenyeken. 1981-ben halt meg Neuilly-sur-Seine-ben, 84 évesen. Győzelmei:
Teljes Formula–1-es eredménysorozata(Táblázat értelmezése)
* megosztott versenyzés Eugéne Chaboud-val. Jegyzetek
További információk |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
