|
Plitvicei-tavaki incidens
A plitvicei-tavaki incidens (horvátul: Krvavi Uskrs na Plitvicama, azaz Plitvicei véres húsvét) egy fegyveres összecsapás volt a horvát függetlenségi háború elején. 1991. március 31-én a horvát rendőrség és a horvátországi székhelyű, szerb Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina) fegyveres erői vívták a horvátországi Plitvicei-tavaknál. A harcok a Plitvicei-tavak Nemzeti Park SAO Krajina általi birtokbavételét követték, melyek során Horvátország visszafoglalta a területet. Az összecsapás során mindkét oldalon egy-egy személy vesztette életét, és ez hozzájárult az etnikai feszültségek súlyosbodásához. A harcok arra késztették a jugoszláv elnökséget, hogy parancsot adjon a Jugoszláv Néphadseregnek (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA), hogy avatkozzon be, és hozzon létre ütközőzónát a szembenálló erők között. A JNA egységei másnap érkeztek a helyszínre, és ultimátumot intéztek Horvátországhoz, amelyben a rendőrség visszavonását követelték. Annak ellenére, hogy a Plitvicei-tavak környékét elfoglaló különleges rendőri egységek április 2-án kivonultak, az újonnan létrehozott horvát rendőrőrs 90 rendőrrel a helyén maradt. A rendőrőrsöt a JNA három hónappal később blokád alá vette, és 1991 augusztusának végén elfoglalták. Előzmények1990-ben, a Horvátországi Kommunisták Szövetsége - Demokratikus Változások Pártja választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg az ellenállás minimalizálása érdekében lefoglalta a Horvátországi területvédelem (Teritorijalna obrana – TO) fegyvereit.[1] Augusztus 17-én a feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult,[2] amelynek központjai dalmáciai Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta terület,[3] valamint Lika, a Kordun, a Banovina régiók és Kelet-Horvátország egyes részei voltak.[4] 1990 júliusában annak érdekében, hogy koordinálják Franjo Tuđman horvát elnök Horvátország függetlenségére törekvő politikájával szembeni ellenállást létrehozták a Szerb Nemzeti Tanácsot. Elnöknek Milan Babićot, a déli Knin város fogorvosát választották meg, Knin rendőrfőnöke, Milan Martić pedig félkatonai milíciákat hozott létre. A két férfi végül Horvátország szerbek lakta területeit magába foglaló SAO Krajina politikai és katonai vezetője lett.[5] 1991 elején Horvátországnak nem volt reguláris hadserege. Védelmének megerősítése érdekében Horvátország megduplázta rendőri erőinek létszámát, mintegy 20 000 főre. A haderő leghatékonyabb része a 3000 fős különleges rendőri egység volt, amelyet 12 katonai szervezetnek megfelelő zászlóaljba osztottak. Ezen kívül 9000–10 000 regionálisan szervezett tartalékos rendőr működött. A tartalékos rendőrséget 16 zászlóaljban és 10 században állították fel, de nekik nem voltak fegyvereik.[6] Az ellenőrzésük alatt álló területek megszilárdítása érdekében[7] a horvátországi szerb vezetők 1991. március 25-én politikai gyűlést szerveztek a Plitvicei-tavaknál, és követelték a területnek a Szerb Autonóm Krajinához való csatolását. Három nappal később, március 28-án az SAO Krajina különleges rendőrsége elfoglalta a területet,[8] és fegyveres civilek segítségével eltávolította a Plitvicei-tavak Nemzeti Park horvát vezetését.[7] Az SAO Krajina által a Plitvicei-tavakhoz telepített haderőt körülbelül 100 főre becsülték.[9] A régió viszonylag gyéren lakott volt, és nem jelentett nyilvánvaló veszélyt a szerbekre nézve. Tim Judah újságíró azt sugallja, hogy a lépést az a vágy motiválhatta, hogy ellenőrizzék azt az észak-déli irányú stratégiai utat, amely a parkon keresztül haladt, összekötve a Lika és Banovina régiók szerb közösségeit.[10] Az incidensHorvátország különleges rendőri erőket vetett be, melynek főerői a Zágráb környékén állomásozó a Lučko, Rakitje és Sljeme különleges rendőri egységek voltak, amelyek mellé Károlyvárosból és Gospićból vontak ki további rendőri erőket, hogy visszafoglalják a Plitvicei-tavak területét.[8] A horvát rendőrség Josip Lucić parancsnoksága alatt több buszt és személygépkocsit, valamint egy páncélozott szállítóeszközt vett igénybe, hogy megközelítse a Plitvicei-tavak környékét.[11] A Rakitje különleges rendőri egység (SPU) 180 fős fő csoportja, közvetlenül Lucić parancsnoksága alatt, sűrű ködben érkezett meg Zágrábból a Korana folyó hídján keresztül vezető főút mentén. A hidat a Lučko egység nem sokkal 1991. március 30-án éjfél előtt biztosította.[12] Az egyik segéderő a Plitvicei-tavakat Ličko Petrovo Selón keresztül közelítette meg, míg a Kumrovec SPU-t a tavak és a Gospić közötti területen telepítették ahol, hogy biztosítsák a fő csapás jobb szárnyát elfoglalták a Ljubovo-hágót.[13] A teljes támadóerő megközelítőleg 300 katonából állt.[14] A közeledő konvojon 1991. március 31-én, húsvétvasárnap reggel 7 óra előtt az SAO Krajina erők által a Plitvicei-tavak közelében felállított barikádnál lesből rajtaütöttek. Míg egyesek ellenállnak és viszonozták a tüzet, menekülésre kényszerítve a szerbeket, mások a sebesültekről gondoskodtak. Néhányan csak könnyebben sérültek meg, de voltak súlyosabb sérültek is. A többiek állandó lövések közepette gyalog indultak tovább a Jezero Hotel felé. Itt szétváltak, egy részük a Poljana étterem, a többiek a posta felé nyomultak előre. A horvát előrenyomulást, amelyet a mély hó is akadályozott, csak hat sebesült árán sikerült elérni. A támadóerő délelőtt 11 órára elérte célját. Amikor a támadó hadművelet a végéhez ért, a horvát hadsereg elszenvedte a horvát függetlenségi háború első harci veszteségét. Josip Jovićot a SAO Krajina visszavonuló csapatait fedező géppuska tüze ölte meg. Nem sokkal ezután a Jugoszláv Légierő egy Mil Mi-8-as helikoptert küldött mindkét oldal sebesültjeinek ellátására, amely másfél óra múlva hagyta el a területet. A helikoptert Josip Boljkovac horvát belügyminiszter kérésére Anton Tus vezérezredes, a Jugoszláv Légierő akkori parancsnoka küldte ki.[15] Amint a Plitvice körüli harcok véget értek, szórványos lövöldözéseket jelentettek délre Titova Korenica közelében is.[16] Még aznap délután a Plitvicei-tavaknál felállítottak egy horvát rendőrőrsöt, amelynek parancsnokává Tomislav Iljićet nevezték ki.[8] Az állomáson körülbelül 90 rendőr teljesített szolgálatot, akiket Gospićból vezényeltek át.[14] A jugoszláv elnökség még aznap este rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassák az összecsapást. Az elnökség szerb tagjának, Borisav Jovićnak a követelésére a JNA parancsot kapott, hogy avatkozzon be, vegye át a terület irányítását, és akadályozza meg a további harcokat.[17] A szerb parlament rendkívüli ülését is összehívták, mely az összecsapásokat virtuális casus belliként kezelve megszavazta, hogy a krajnai szerbeknek a Zágrábbal való konfliktusukban „minden szükséges segítséget” felajánlanak.[10] A következő napon a SAO Krajina határozatot fogadott el, amely szerint a terület Szerbiához csatlakozik, amelynek alkotmányát és törvényeit a szerb fennhatóság alatti horvátországi területeken alkalmazza.[18] A horvát hatóságok azzal vádolták Szerbia elnökét, Slobodan Miloševićet, hogy a zavargásokat ő irányította annak érdekében, hogy megtörje Horvátországnak a függetlenség kikiáltására vonatkozó elhatározását, hacsak Jugoszláviát nem alakítják át laza konföderációvá. Azzal is vádolták, hogy megpróbálta rábeszélni a JNA-t a horvát kormány megdöntésére.[16] A Jugoszláv Néphadsereg beavatkozásaÁprilis 1-jén a JNA az 1. és az 5. katonai körzet egységeit bevetve ütközőzónát hozott létre a Plitvicei-tavaknál a hadviselő felek elválasztására. A bevetett csapatokat a 329. páncélosdandár banja lukai páncélos zászlóalja, a 6. hegyi dandár delnicei székhelyű zászlóaljának egy felderítő százada, a 4. páncélosdandár jasztrebarszkai és károlyvárosi gépesített zászlóalja, a 306. zágrábi székhelyű könnyű légelhárító tüzérezred, a szamobori székhelyű 367. távírászezred távírász százada, a fiumei székhelyű 13. katonai rendőrzászlóalj százada és a fiumei székhelyű 13. proletár gépesített dandár légelhárító tüzérütege képezte. Az 5. katonai körzet a Plitvicei-tavaknál felállított egy előretolt parancsnoki állást.[19] A JNA haderőt a Plitvicei-tavaknál Ivan Štimac ezredes irányította.[20][21] Az 5. katonai körzet parancsnoka, Andrija Rašeta vezérőrnagy, aki a JNA beavatkozását irányította, azt mondta a médiának, hogy emberei egyik oldalt sem védik, és csak azért vannak jelen, hogy meghatározatlan ideig megakadályozzák az etnikai összecsapásokat. A horvát kormány azonban hevesen reagált a JNA lépésére. Tuđman segédje, Mario Nobilo azt állította, hogy a JNA azt mondta a horvát tisztviselőknek, hogy bevetik a rendőrséget, ha nem hagyják el Plitvicét. Tuđman rádióbeszédében azt mondta, hogy a JNA-t ellenséges megszálló hadseregnek fogják tekinteni, ha cselekvési iránya változatlan marad.[10] Április 2-án a JNA ultimátumot intézett a horvát hatóságokhoz, amelyben felszólította a rendőrséget Plitvice elhagyására.[22] A különleges rendőrség még aznap elhagyta Plitvicét, de az újonnan létrehozott rendőrőrsön dolgozó 90 rendőr a helyén maradt.[14] KövetkezményekAz incidensben Josip Jović rendőr volt az egyetlen horvát halálos áldozat.[11] Az SAO Krajina hadereje is elszenvedett egy halálos veszteséget a harcokban, Rajko Vukadinović az első horvátországi szerb halálos áldozat volt a háborúban.[19] Összesen 20 ember sebesült meg,[23][24] közülük hét a horvát rendőrség tagja volt.[11] A horvát erők 29 krajinai szerb katonát fogtak el,[17] akik közül 18-at formálisan lázadás vádjával illettek.[25] A foglyok között volt, bár hamar szabadon engedték Goran Hadžić is, aki később a Krajinai Szerb Köztársaság elnöke[10] lett. Hadžić szabadon bocsátását a hatóságok jóindulatú gesztusként magyarázták,[8] de Boljkovac azt állítja, hogy azért engedték szabadon, mert 1991-ben együttműködött a horvát hatóságokkal.[26] A harcok után hozzávetőleg 400, többségben olaszt turistát evakuáltak a Plitvicei-tavaktól.[15] A Plitvicei-tavaknál történt összecsapás rontotta az általános helyzetet Horvátországban, és a konfliktus eszkalációjához vezetett.[27] Annak ellenére, hogy a horvát és a szerb erőket a JNA a Plitvicei-tavaknál szétválasztotta, a térség helyzete az összecsapást követően tovább romlott. A közeli Plaškiban a horvát rendőrök elhagyták a helyi rendőrőrsöt, és szerb rendőrök váltották őket.[28] Az SAO Krajina és a horvát erők is több útlezárást állítottak fel a Saborsko–Lička Jesenica–Ogulin úton. Nyárra a blokádokat kiterjesztették Plaškitól északra és Saborskotól délre,[29] ahol a horvát hatóságok április 2-án újabb 30 fős rendőrőrsöt hoztak létre. Az útlezárásokon csak a JNA járműveit engedték át,[30] és ez élelmiszer-, gyógyszer- és áramhiányt okozott a térségben.[29] Május 2-án a Szerb Demokrata Párt, a SAO Krajina kormánypártja tiltakozó felvonulást valamint politikai nagygyűlést szervezett a Plitvicei-tavakhoz, követelve a horvát rendőrség kivonulását Plitvicéből. A Babić és Vojislav Šešelj vezette menetet a JNA megakadályozta abban, hogy elérje a Plitvicei-tavakat, és kénytelen volt visszatérni Titova Korenicába.[31] A JNA július 1-jén blokádot rendelt el a Plitvicei-tavak rendőrőrsénél, azzal az ürüggyel, hogy a horvát rendőrség elrabolt és bebörtönzött két JNA-tisztet. Július 6-án az SAO Krajina erői és a JNA a Titova Korenica–Gospić úton támadásokat indított a Plitvicei-tavaktól délkeletre fekvő Ljubovo-hágó ellen, visszaszorítva a horvát nemzeti gárdát, és a hónap végére elfoglalták a hágót.[32] A JNA a nyár folyamán a Plitvicei-tavakhoz áprilisban telepített egységekkel tovább folytatta a horvát erőkkel szembeni harcát Likában. A harcok tovább fokozódtak augusztus 30-án, amikor a JNA elfoglalta a Plitvicei-tavak rendőrőrsét, majd másnap elkezdődött a Gospići csata.[33] Jovićot Horvátországban a horvát szabadságharc első áldozataként tartják számon. Szülőhelyén, Aržanóban 1994-ben neki szentelt emlékművet állítottak.[34] A háború után halála helyén is állítottak emlékművet, ahol évente megemlékeznek az összecsapásról.[35] Az összecsapásról és Jović haláláról évente megemlékeznek a Plitvicei-tavaknál.[36] Jegyzetek
ForrásokKönyvek
Újságcikkek
Tudósítások
Egyéb források
FordításEz a szócikk részben vagy egészben a Plitvice Lakes incident című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
