|
Saborskói mészárlás
A saborskói mészárlás (horvátul: Pokolj u Saborskom) a likai Saborsko falu 29 horvát lakosának meggyilkolása volt 1991. november 12-én, miután a horvátországi háború idején a falut a Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) és a horvátországi szerb offenzíva során elfoglalták. A település eleste a JNA és a horvátországi szerbek arra irányulkó hadműveletének részeként történt, hogy elfoglalják az a horvát kézben lévő beékelődést, amelynek központja a Károlyvárostól délkeletre található Szluin városa volt. Míg a polgári lakosság nagy része a megmaradt horvát csapatokkal együtt elmenekült, a Saborskóban maradottakat összeszedték, és vagy megölték, vagy kiűzték. Az áldozatok holttestét két tömegsírból és több egyéni sírból exhumálták 1995-ben. Saborsko elfoglalása, polgári lakosságának meggyilkolása és kiűzése szerepelt a volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Törvényszék (ICTY) Milan Babić és Milan Martić, a horvátországi szerbek által kikiáltott SAO Krajina háborús szakadár régió magas rangú tisztviselői elleni vádemelési javaslatban. A háborút követően az ICTY az eseményekben játszott szerepük miatt elítélte Babićot és Martićot. Saborskót ezt követően újjáépítették. Előzmények1990-ben a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak Horvátországban. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) elkobozta Horvátország területvédelmi fegyvereit (Teritorijalna obrana – TO), hogy minimalizálja a lehetséges ellenállást.[1] 1990. augusztus 17-én a fokozódó feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult.[2]A lázadás Dalmácia hátországának Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területein[3], valamint a Lika, Kordun, Banovina régiók és Kelet-Horvátország egyes részein zajlott.[4] 1991 januárjában Szerbia Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogatásával kétszer is sikertelenül próbálkozott, hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére.[5] A szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség között márciusban vívott vértelen összecsapás után[6] maga a JNA, Szerbia és szövetségesei támogatásával, kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon neki háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet 1991. március 15-én elutasították,[7] és a JNA Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került 1991 nyarán, amikor a jugoszláv szövetség szétesésnek indult.[8] A hónap végére a konfliktus eszkalálódott, ami a háború első halálos áldozataihoz vezetett.[9] A JNA ezután közbelépett, hogy támogassa a felkelőket, és megakadályozza a horvát rendőrség beavatkozását.[7] Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői bejelentették, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket integrálják Szerbiával. Horvátország kormánya ezt az elszakadás aktusának tekintette.[10] 1991 márciusára a konfliktus Horvátország függetlenségi háborújává fajult,[11] majd 1991 júniusában, Jugoszlávia felbomlásával Horvátország kikiáltotta függetlenségét.[12] A függetlenségi nyilatkozat három hónapos moratóriumot követően október 8-án[13] lépett hatályba.[14] Mivel a Jugoszláv Néphadsereg egyre inkább támogatta a SAO Krajinát, ezzel a horvát rendőrség nem tudott megbirkózni. Így 1991 májusában megalakult a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG).[15] Horvátország haderejének fejlődését hátráltatta az ENSZ szeptemberben bevezetett fegyverembargója,[16] miközben a horvátországi katonai konfliktus tovább eszkalálódott, augusztus 26-án kezdődött a vukovári csata.[17] A Plitvicei-tavaki incidens utáni napon 1991. április 1-jén, a horvát rendőrség mintegy 30 fős egységet állomásoztatott a faluban.[18] A feszültség júliusban tovább fokozódott. Ebben a hónapban a JNA 1000 kézifegyvert osztott szét a Gorski kotar régióban köztük Plaškiban élő szerbek között. Összecsapások zajlottak Josipdol és Plaški közelében.[19] Június–augusztusban Saborsko a Lička Jesenica-i JNA laktanyában elhelyezett tüzérség és aknavetős egységek célpontjává vált, mire a polgári lakosság nagy része augusztus elejére elmenekült. Körülbelül 400-an azonban még ugyanabban a hónapban visszatértek otthonaikba, miután a horvátok Duga Resaból 20–30 fős különleges rendőri egységet, Szluinból pedig 15–20 normál állományú rendőrt vezényeltek Saborskoba erősítésként.[20] Szeptember 25-én Zágrábból 100–200 tartalékos rendőr is érkezett a faluba. Az utolsó, 20–50 rendőrből álló horvát erősítés októberben érkezett meg.[21] Októberre a horvátok által ellenőrzött terület határa Szluin városa körül, Károlyvárostól délre, Kordun és Lika régiók határán alakult ki, akadályozva a közvetlen kommunikációt a SAO Krajina fennhatósága alá tartozó területek között a két régióban.[22] A beékelődést a horvát kormány ellenőrzése alatt álló terület nagy részétől nyugatra az SAO Krajina ellenőrzése alatt álló Plaški városa választotta el. Plaški viszont a SAO Krajina központi hatóságai számára volt elérhetetlen, mivel a Plaški felé vezető út Saborsko falun haladt keresztül, amely a szluini beékelődésbe esett.[19] Október elején a JNA és az SAO Krajina TO közös offenzívát indított, amelynek célja a Szluini zseb peremterületeinek elfoglalása volt.[23][24] A JNA azt is tervezte, hogy Željava légibázisról 44 teherautónyi fegyvert szállítanak Gorski kotarra, és ott a hadművelet támogatására egy harci dandárt állítanak fel, és kiterjesztik az ellenőrzésüket Gorski kotarra. A légi szállítást azonban törölték, miután a Jugoszláv Légierő megtagadta a parancsok teljesítését.[25] Abban a hónapban a JNA elfoglalta a Saborskótól 25 km-re keletre fekvő Lipovača falut, és átadta a szerb félkatonai egységeknek. A horvát civilek többsége elmenekült, de az ottmaradtak közül legalább hét civilt megöltek, a falut pedig kifosztották és felgyújtották.[26] További három horvát civilt öltek meg a közeli Vukovići faluban.[27] A horvát rendőrség és a ZNG, beleértve a saborskói rendőri erőket is, november 4-8-án sikertelen akciót indított a JNA lička jasenicai támaszpontjának elfoglalására, aminek eredményeként a számos szerb civil életét vesztette.[28] Egy november 7-i támadás során a JNA tisztjei által irányított szerb erők, köztük a 63. ejtőernyős zászlóalj csapatai még tíz horvát civilt öltek meg a Saborsko melletti Poljanak és Vukovići falvakban.[29] A falu elfoglalásaNovember elején a JNA és az SAO Krajina TO fokozta offenzíváját Saborsko és Szluini zseb elfoglalására. Az előrenyomulás fő irányai a Plitvicei-tavaktól északra és északnyugatra húzódtak Szluin, illetve Saborsko felé.[30] Az offenzívára rendelt JNA haderőt a következőképpen szervezték meg: a 2. taktikai csoportot (TG-2) Čedomir Bulat ezredes irányította.[31] A TG-2-t, amelynek zöme egy megerősített gépesített zászlóaljból állt, melyet a 236. gépesített dandár és egy 122 mm-es tarackos zászlóalj,[32] valamint az 5. partizándandár (valamennyi a 13. JNA hadtest alárendeltje volt) támogatta, rajtuk kívül egy rendőri egység és egy Plaškiból összevont SAO Krajina területvédelmi dandár volt hozzárendelve. A Jugoszláv Légierő, valamint tüzérség és tankok támogatásával a támadóerő november 12-én reggel három irányból közelítette meg a falut,[33] miközben a főerő Szluin felé előretörve elérte Rakovicát.[32] Az SAO Krajnai forrásai szerint a légicsapások reggel 9 órakor kezdődtek és tizenöt percig tartottak. Ezt 30 perces tüzérségi bombázás követte, majd a szárazföldi erők parancsot kaptak a támadásra.[31] Saborsko védelmét először délben törték át, a támadóerő pedig 15:30-kor érte el a falu központját. Az SAO Krajna forrásai szerint az ellenállás gyenge volt, a védekező erő becslések szerint mindössze 150 fegyveres katonából állt.[34] A falut délután 5 órakor foglalták el, és a támadóerőhöz csatolt harckocsik este 6-ra visszavonultak. A támadásban 50 horvát katona esett el,[33] míg a támadó csapatok csak négy sebesültet vesztettek.[35] Közvetlenül a Saborsko ellenőrzéséért folytatott harcok után a falut kifosztották, és sok házat felgyújtottak.[33] A támadást követően a civil lakosság nagy része, valamint a megmaradt horvát rendőrség és katonaság[36] a rossz időben a hóval borított terepen [31] Károlyvárosba, Ogulinba,[37] és Bosznia-Hercegovina közeli területére menekült. Körülbelül 30-60 civil, többségében idős ember maradt Saborskóban.[37] A JNA és a SAO Krajina csapatai a hátramaradókat is a falu elhagyására kényszerítették, miközben a civilek közül többeket megöltek vagy bántalmaztak.[38] Közvetlenül Saborsko elfoglalását követően a szerb csapatok 25-32 civilt gyilkoltak meg. Az áldozatok egy részét lelőtték, másokat megvertek, halálra égettek, felakasztottak vagy láncfűrésszel végeztek ki.[39][40] KövetkezményekSaborsko pusztulása folytatódott, és december közepére a falu mindkét templomát lerombolták. 1995-re az egész falu teljesen elpusztult, kivéve két szerb tulajdonú házat, amelyek súlyosan megsérültek.[41] Elfoglalása után a falu az SAO Krajina hatóságaitól Ravna Gora nevet kapta.[31] A horvát erők ezt követően november 16-án elveszítették a Szluint, majd amikor a TG-2 november 29-én elfoglalta Cetingradot,[42] a zseb többi része feletti ellenőrzést is.[43] A saborskói független egységet, amely sikertelenül védte Saborskót, ezt követően az ogulini zászlóaljhoz csatolták, amelyet más HV egységekkel egyesítve alakították meg a 143. honvédezredet.[44] A terület Horvátország által 1995-ben, a Vihar hadművelet során történt visszafoglalását követő két hónapban két tömegsírban, amelyek három, illetve tizennégy holttestet tartalmaztak, illetve tíz egyéni sírban összesen 27 áldozat holttestét találták meg.[45] Milan Babić perében, aki annak idején, amikor a saborskói gyilkosságok történtek a SAO Krajina vezetője volt, a volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Büntetőbíróság (ICTY) pontosította, hogy Saborskóban 1991. november 12-én 29 horvát civilt öltek meg.[46] A szluini zsebben elkövetett gyilkosságok miatt, beleértve a Saborskóban elkövetetteket is, az ICTY eljárást indított. Az ICTY, a nem szerb civilek üldözése, megsemmisítése és meggyilkolása, valamint a polgári lakosság szándékos kitoloncolása és erőszakos átszállítása, kifosztása és javainak megsemmisítése miatt vádat emelt Babić és Milan Martić, a SAO Krajina volt védelmi és belügyminisztere ellen.[46][47] Babićot 2003–2005-ben az ICTY bírósága elé állították, és 13 év börtönbüntetésre ítélték.[48] Martićot a 2002–2008-ban lezajlott perben 35 év börtönbüntetésre ítélték.[49] A SAO Krajina ellenőrzése alatt álló területeken történt gyilkosságokban való részvételt a törvényszék a SAO Krajina nem szerbek elleni etnikai tisztogatásának részeként értelmezte.[50][51] Saborskót a háború után újjáépítették, összesen 400 házat építettek, de a faluba visszatérő menekültek, mivel nem volt munkalehetőség, többnyire idősek voltak.[52] A saborskói tömegsírokat az áldozatok emlékművei jelölik.[53] Az 1991-ben megölt horvát rendőrök és katonák emlékére 2009-ben három különböző emléktáblát helyeztek el a faluban, de közülük kettőt 2010. november 11-én elloptak.[54] A hiányzó emléktáblákat 2011 novemberében pótolták.[55] Jegyzetek
Források
FordításEz a szócikk részben vagy egészben a Saborsko massacre című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
||||||||||
