|
Salgótarjáni BTC
A Salgótarjáni BTC-t 1920-ban alapították Salgótarján legnépszerűbb klubját, akkori nevén Salgótarjáni Bányász Torna Clubot. A bánya és vállalat támogatását élvezve 1922-ben kiszélesedett a kör. Az elkövetkező években a folyamatos fejlődés volt tapasztalható, így 1935-ben a Nemzeti Bajnokság megalakulásakor jelentős szerepet töltött be a klub az alapításban. Nem elég, hogy alapító tagok voltak az NB1-ben, ez a klub volt az első bányászcsapat, amelyik a legmagasabb osztályban szerepelt akkor Magyarországon. A klub sokáig az NB1 meghatározó csapatai közé tartozott, mígnem – anyagi gondok miatt – fokozatosan csúszott lejjebb. Megjárta az NB1/B-t, NB2-t, NB3-at, majd kiesett. 2006 és 2009 között a Nógrád megyei I. osztályban szerepeltek (itt is érték el a mélypontot, a 2008-as szezon végén a 13. – majdnem kieső helyen – végeztek). Majd 2010-ben megnyerték a megyei bajnokságot és visszakerültek az NB3-ba, ám 2013 és 2015 között az NB3 és a Megyei 1. osztály között "ingázott" a csapat. Jellemzése1920. május 13-án született meg a munkások sportköre, Salgótarjáni Torna Club (STC, innen a Stécé elnevezés) néven, és a klub címerében már ekkor ott volt a két, egymással keresztező kalapács. A friss klub pár év múlva, elnyerte a Salgótarjáni Kőszénbánya RT támogatásával és ekkor született meg a legendás, máig is igen jól csengő SBTC név, amely akkor még a Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club rövidítése volt. Ma pedig a Salgótarjáni Barátok Torna Club. Névváltoztatások
TörténeteA sportkör 1920. május 13-án alakult meg Salgótarjáni Torna Club (STC) néven, majd a helyi bányavállalat támogatásának elnyerésével, 1922-ben vette fel nevébe a B betűt, amely sokáig a „Bányatelepi” elnevezést jelentette. Az embléma ugyanaz maradt – két egymást keresztező kalapács – csak a rövidítés változott SBTC-re. Az egyesület egyre nagyobb sikereket ért el az elkövetkező évtizedekben. Az első bányászklub volt, amely a legmagasabb vonalban szerepelhetett 1935-ben, amikor is alapító tagja volt a Nemzeti Bajnokság első osztályának. Ezután 1980-ig csak ritkán hiányzott az élvonalból. A fekete-fehér színű együttes négyszer (ha beleszámítjuk az 1956. évi, félbeszakadt bajnokságot, akkor ötször szerezte meg a vidék legjobbja címet, amit azóta egy csapat sem. Továbbá négyszer jutott be a Magyar Kupa döntőjébe, de egyszer sem tudott nyerni, különböző okok miatt. A legnagyobb sikert 1971-72-es bajnoki évadban érte el Moór Ede vezető edző és Szabó Géza edző vezetése alatt, amikor is az NB I-ben a harmadik helyen végzett, majd az UEFA-kupában is indulhatott. Ahol korán búcsúztak, hiszen az AEK Athén túl nagy falat volt a számukra. 1977. december 16-a és 1984 nyara között ismét Salgótarjáni Torna Club néven működött. Ekkor összevontak hét salgótarjáni sportegyesületet (SKSE, SASE, SESE stb.) mely ez időben STC néven szerepelt, míg a csapat színe piros-fekete lett. 1984 nyarán megszűnt a fúzió, és ismét saját nevükön szerepeltek az egyesületek, így a Salgótarjáni Bányász Torna Club is, de ez nem tartott sokáig. A nógrádi szénbányászat folyamatos leépítésének következtében 1988-tól a Salgótarjáni Barátság Torna Club nevet vette fel. A két kis kalapács kikerült a címerből, de minden maradt a régiben. Azonban már csak a régi címer, a fekete-fehér szín, és a rövidítés emlékeztet a régi sikerekre, minden más nem. Ezek után a csapat kiesett és az NB II-ben indult, majd megjárták az NB III-at is. Még 1995 és 1999-ben újra közel voltak az első osztályhoz, de végül is nem sikerült a feljutás (Parmalat FC – később Videoton ellen 1:3; 0:1) sőt az utóbbi esetben anyagiak miatt még a másodosztálytól is visszaléptek. A gárda az NB III Mátra-csoportjában az 1999-2000-es bajnoki évadban a 11. helyen végzett, így kiesett, ám a visszalépések miatt indulhatott volna az NB II-ben. Ezt a klub anyagi gondok miatt nem tudta vállalni, így története során először a megyei I. osztályban kezdte el a 2000-2001-es bajnokságot. Az egyesület 2001. február 21-én újjáalakult, fuzionált a Salgó Öblössel és Salgótarjáni Barátok Torna Club néven indult az NB2-ben, ahol az első évben 12., majd a rákövetkezendő évben 14. lett, és kiesett. Ezek után NB3-ban indultak, ahol a fiatal csapat (átlagéletkor 21 év) nem tudta felvenni a harcot a sokkal rutinosabb ellenfelekkel – akik tele voltak NB1-et, NB2-őt megjárt játékosokkal – szemben, így ismét kiesett. 2007-ben levált a Salgó Öblös, azóta az SBTC a megyei I. osztályban szerepel. 2007-ben 2. hely, 2008-ban 3. hely, 2009-ben 13. hely lett a csapat végső helyezése. A csapat a 90. évfordulójának az évében, 2010-ben jutott vissza az NB-III Mátra csoportjába, azóta a középmezőnyben szerepelt. A 2012/13-as szezonban az MLSZ ismét átszervezte az NB osztályokat, amelynek az SBTC úgy vágott neki, hogy a középmezőnyben kellett végeznie a bennmaradáshoz. A csapat történetében talán először egy külsős szponzor a Puebla szerepvállalásakor sokan gondoltak arra, hogy most évekre megoldódik a csapat anyagi és egyéb jellegű problémája. De keserű volt az ébredés: még ebben a szezonban kiesett a Stécé, majd a megye I. osztályban talán példa nélküli módon 36 játékost pályára léptetve (közöttük a csapat edzőjét, másodedzőjét és számos brazil “tehetséget”) üggyel-bajjal sikerült újfent kiharcolni az NBIII-as tagságot.[1] Egyetlen pozitívum ebből az időszakból, hogy a tatárárok régi salakos pályáján megépült az SBTC műfüves pályája, így most már a téli felkészülések is akadálytalanul zajlottak minőségi talajon. A 2014/15-ös bajnokság félidejében kiszállt a Puebla, tetemes adósságot hagyva maga után, amit az egyesület az egész tavaszi szezonban görgetett maga előtt. Noha a csapat majdnem a hajráig a bennmaradó helyen állt, a labdarúgóknak végül elfogyott a türelmük és ismét kiesett az SBTC. A csapat számára ezután is a megyei I. osztályban vártak megmérettetések; a feljutást csak a 2017/18-as idényben – a sikertelenül megvívott osztályozó ellenére – sikerült kivívni. A következő szezonban a Stécé azonban ismételten kevésnek bizonyult az NBIII-hoz, késhegyre menő csatározások után az utolsó fordulóban vérzett el Rubint Richárd csapata. Legjobb eredményekSikerek
UEFA-kupa
Az NB I-ben a bemutatkozást kiesés követte. A bajnokságnak 1940-től számítható törzstagjának az SBTC. Végleg csak 1980-ban esett ki a klub az NB I-ből. Legegyenletesebb szereplés 1955 és 1961 között volt: egyszer 5. háromszor 6. volt. A legeredményesebb szereplés pedig 1970-1972 között: 5. hely és a 3. hely. 1973-ban az UEFA-kupában is szerepelt. StatisztikákAmikor bronzérmesek lettekA csapat mérkőzéseit 195 ezer néző látta. Salgótarjánban 108 ezer, idegenben 87 ezer szurkoló volt kíváncsi a mérkőzésekre. Salgótarjánban a Bp.Honvéd ellen volt kint a legtöbb néző, szám szerint 15 ezer, vagyis akkoriban több mint a fél város. Az FTC ellen 12 ezren voltak, míg az MTK elleni meccsen 9 ezren látogattak ki. Idegenben a Népstadionban voltak a legtöbben, 15 ezren, amikor is a csapat az FTC-vel játszott (0:0). A tarjáni "Aranycsapat"Érem
Legnagyobb győzelem
Legnagyobb vereségÉrdekesség, hogy az SBTC (1971–72) 12 meccsen nem kapott gólt (otthon ötször, idegenben hétszer), amivel a táblázaton a 2. helyet foglalta el a Bp. Honvéd mögött. A csapatok gólképességi táblázatán az SBTC a tabella legtetején végzett: csak 3 meccsen nem lőtt gólt, ami a csapat számára szép eredmény volt. Vidék-Budapest ellen
Vidék-Vidék ellen
A góllövőlistán 3 tarjáni játékos is dobogós helyezést ért el. Vincze, Vasas és Csáki. Mindhárman Bronzcipősök lettek. Történelmi mérkőzések
26 ezer néző előtt már az első félidőben 2 gólos hátrányba került a vendég SBTC. Ennek tudatában, sokkal motiváltabban léptek pályára a hőn szeretett salgótarjáni játékosok a második félidőben. A dolgok viszont nem úgy alakultak, ahogy azt ők szerették volna, hiszen egy vitatható eset után Nikolaidis 11-esével már 3:0 állt az eredményjelzőn. Becsületére legyen mondva a "bányászoknak",életben tartva a reményeket, a visszavágóra, hogy nem adták fel, aminek később meg is lett az eredménye, mert a salgótarjániaknak juttattak egy jogos 11-est, amit higgadtan értékesített is Jeck Ferenc.
A borús, esős idő ellenére, 6000 néző mégis kilátogatott az "ország legszebb fekvésű stadionjába". Jól kezdtek a hazai feteke – fehérek, sorozatos támadásokat vezettek, ám gólt nem sikerült szerezniük. Aztán a 2.félidőben Moór Ede edző cserélt, aminek az 52. percben meg is lett a jutalma. Az egyik tarjáni támadót nem sikerült szerelniük a görögöknek a 16-oson belül, amiért a játékvezető büntetőt ítélt. A labda mögé a közönség kedvence Básti István állt, aki nem hibázott. Így már csak 1 gól hiányzott, és Salgótarján első számú csapata történelmet írhat. Ám kitámadtak, amit a rutinosabb görögök könyörtelenül kihasználtak és a mérkőzés végén egyenlítettek. A csata végén a tarjáni B-közép ütemes tapssal jutalmazta a két csapat megalkuvást nem ismerő futballját. Ezáltal a görög csapat jutott tovább a következő körbe ahol a Liverpool-lal csapott össze. Ismertebb játékosok* a félkövérrel írt játékosok rendelkeznek felnőtt válogatottsággal.
Az induló
Jegyzetek
Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
