Szegény salgótarjáni család gyermeke volt. Anyja varrónő, édesapja acélgyári munkás, akit izgatás miatt letartóztattak. A tehetséges fiatalt 1958-ban igazolta le a helyi csapat, a Salgótarjáni Bányász. 1963-tól a felnőtt csapat tagja volt, és 1964-ben mutatkozott be a magyar élvonalban, ahol 1977-ig 310 mérkőzésen lépett pályára, melyeken 52 gólt szerzett. Tagja volt az 1968-ban olimpiai bajnok magyar válogatottnak, egy mérkőzésen lépett pályára, a ghánaiak ellen. Az 1972-es olimpiai csapatnak is tagja volt, de nem lépett pályára. Részese volt az SBTC az 1971–72-es idényben bajnoki bronzérmet szerzett csapatának. A magyar válogatottban a későbbiekben már nem kapott bizonyítási lehetőséget. Labdarúgó pályafutása után fogtechnikusként dolgozott.
