|
Stanley Kubrick
Stanley Kubrick (Bronx, New York, 1928. július 26. – Harpenden, Hertfordshire, 1999. március 7.) Oscar- és BAFTA-díjas amerikai filmrendező és producer, akit a 20. század második felének egyik nagy hatású és innovatív filmkészítőjeként tartanak számon. Kubrick filmjeire, melyeknek többségét irodalmi művekből adaptálta, az újító technikai megoldások, eredeti történetmesélés és szellemesség jellemző. ÉleteKubrick 1928. július 26-án született Bronxban, New Yorkban, az Amerikai Egyesült Államokban, Jacques Kubrick és felesége, Gertrude (született Perveler) első gyermekeként. A második gyermek, Barbara, 1934-ben jött a világra. Jacques, akinek szülei osztrák, román, lengyel gyökerekkel rendelkező zsidó bevándorlók voltak, sikeres orvosként dolgozott. Amikor Kubrick 12 éves lett, édesapja megtanította sakkozni, és ezt a kedvtelését egész életében gyakorolta. Tizenhárom évesen Jacques vett Stanley-nek egy Graflex kamerát, és felkeltette Kubrick érdeklődését az életképek fotózása iránt. Ekkoriban kezdte érdekelni a jazz, és elhatározta, hogy dobos lesz. 17 éves volt, mikor iskolába menet lefényképezte a Franklin D. Roosevelt halálhírét hirdető újságosstandot a gyász miatt bánatos újságárussal. A képet elküldte a Look magazinnak, mely azon nyomban felbérelte fizetett fotóriporternek a tizenéves Kubrickot. Filmezéssel az 1950-es évek elején kezdett foglalkozni. Kezdetben amatőr dokumentumfilmeket csinált (Day of the Fight, Flying Padre), melyeket egy amatőr kamerával maga fényképezett, vágott és rendezett. 1953-ban félig amatőr módon elkészítette első nagyjátékfilmjét, Félelem és vágy címmel. Az áttörést negyedik filmje, az 1957-es Dicsőség ösvényei (még mindig „független” produkció) jelentette Kubrick számára. A Kirk Douglas főszereplésével készített, kritika által elismert háborúellenes filmben jelennek meg először a Kubrickra jellemző filmes technikák, mint például a hosszú, „bolyongó” snitt (ezúttal a lövészárokban). Mivel a filmben kedvezőtlenül tüntette fel a francia hadvezetést, a filmet Franciaországban hosszú évekig nem lehetett bemutatni. Ezen a forgatáson ismerte meg harmadik feleségét is, akivel leélte hátralévő életét (a film végén ő az éneklő német lány). 1960-ban szintén Kirk Douglas főszereplésével készítette Kubrick egyetlen „hollywoodi” filmjét, az ókori rabszolgalázadásról szóló Spartacust. A film rendezésére maga Douglas kérte fel Kubrickot, miután összeveszett az eredeti rendezővel, Anthony Mann-nel. Mivel Kubrick csupán „beugrott” a magas költségvetésű hollywoodi eposz rendezői székébe, se a forgatókönyvbe, se a film stílusába nem volt beleszólása. Ő maga is az egyik legrosszabb élményének nevezte a filmet, és megfogadta, hogy többet nem dolgozik ilyen körülmények között, azonban a film sikere számos (addig zárt) ajtót nyitott meg a fiatal rendezőnek. 1962-ben Kubrick Angliába utazott, és itt forgatta le a Vladimir Nabokov híres-hírhedt regényéből készített Lolitát. Kubricknak olyannyira megtetszett a helyi filmkészítési módszer, továbbá az, hogy társproducerként saját kezet kap filmjei elkészítésében, hogy úgy döntött, ebben az országban telepszik le és dolgozik tovább. Továbbá ebben a filmben rendezte először Peter Sellerst, aki a két évvel későbbi Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című alkotásában is főszerepet játszik. A Lolita hatalmas botrány volt – főleg a katolikus közösség számára –, ami jó reklám volt a filmnek. A Dr. Strangelove elismerő kritikái után Kubrick érdeklődése a science fiction felé fordult. Azt tervezte, hogy elkészíti a „közmondásosan jó sci-fi-filmet”. A tervhez segítségül hívta az angol–Srí Lanka-i sci-fi-írót, Arthur C. Clarke-ot, hogy írjon számára egy regényt. Clark egy korábbi novelláját vette alapul és azt dolgozta át Kubrickkal. Kettejük közreműködésével négy éven keresztül készült a minden addigi konvenciót és technikai fogást felülmúló, máig a műfaj legnagyobb klasszikusának tartott 2001: Űrodüsszeia (1968). Kubrick első és egyetlen Oscar-díját a film vizuális effektjeiért kapta. Három évvel később – miután Napóleonról készítendő filmje ötletéről lemondott a témában őt megelőző másik Napóleon-film miatt – Kubrick jóval alacsonyabb költségvetésből elkészítette az Anthony Burgess kultuszregényéből (Gépnarancs) adaptált – azóta kultuszfilmmé vált – Mechanikus narancsot, mely szintén a jövőben, egy anti-utópisztikus Angliában mutatja be a viselkedéskontroll „bűnkiölő” terápiájának kétes hatásait. A film kendőzetlen brutalitása és a szexualitása miatt hamar botrányokat szült. Angliában számos bűnesetet a filmnek tulajdonítottak, és a rendező sok negatív sajtót és fenyegető levelet kapott. Kubrick saját maga vonta vissza a brit forgalmazásból 16 héttel a bemutató után, így egészen haláláig nem lehetett moziban látni. (Meglehetősen rendhagyó, hogy egy forgalmazó eleget tegyen egy ilyen rendezői kérésnek.) Kubrick innét kezdve ritkábban, 5-10 évente készített filmeket. Az 1975-ös, kevésbé ismert Barry Lyndon egy William Makepeace Thackeray regényen alapuló 18. századi pikareszk, mellyel Kubrick – hasonlóan a 2001: Űrodüsszeiához – a „tökéletes kosztümös filmet” akarta elkészíteni. A háromórás alkotás sajátossága, hogy a hitelesség kedvéért minden jelenetet természetes fénynél vettek fel, így a belső terekben a gyertyás jeleneteknél is segédlámpák nélkül dolgozott. Erre egy speciális (eredetileg NASA-nak készült) Zeiss-objektívet használt, amely (f0,7) fényérzékenységével lehetővé tette a gyéren világított jelenetek forgatását. A film végül negatív kritikákat kapott a bemutató után, és nem lett kasszasiker. A Stephen King horror-bestselleréből készített Ragyogás (1980) ismét kultuszfilmmé vált, köszönhetően Kubrick mesteri feszültségteremtő képességének, illetve Jack Nicholson és a főbb színészek tökéletes játékának. Maga King ugyanakkor elégedetlen volt vele; szerinte Kubrick – mint általában minden filmjében – túlságosan eltért az irodalmi alapanyagtól. (King irányításával később egy tévés minisorozatban szinte betűre pontosan adaptálták a regényt.) Kubrick már a 80-as évek elején foglalkozni kezdett egy, a vietnámi háború borzalmait semleges szempontból megörökítő film ötletével, azonban – olyan filmek, mint az Apokalipszis most vagy A szakasz hatására – a projektet évekig pihenni hagyta. Végül 1987-ben készült el a részben igaz történet – Gustav Hasford emlékiratai – által inspirált Acéllövedék című film. A 90-es évek elején Kubrick ismét sci-fit akart forgatni, Brian Aldiss novellája, A szuperjátékok kitartanak egy nyarat alapján készítette el az A. I. – Mesterséges értelem című film terveit. Azonban a film végül nem körvonalazódott, részben mert Kubrick nem találta elegendőnek a rendelkezésre álló technológiát. Végül halála után, Steven Spielberg rendezésében valósult meg a film terve még Kubrick korábbi kérésére. 12 évvel az Acéllövedékek után forgatta Kubrick utolsó filmjét, az 1999-es Tágra zárt szemeket, mely Arthur Schnitzler botránykönyve alapján egy New York-i orvos (Tom Cruise) és felesége (Nicole Kidman) a szexuális fantáziák és rejtett szekták világában tett utazását mutatja be. Kubrick a filmpremiert már nem érte meg: 1999. március 7-én szívrohamban halt meg. A Kubrick-filmek sajátosságai
Kubrick személyiségeKubrick különc személyiség volt és sajtótól távol tartotta magát, kerülte a hírességekre jellemző nyilvános szereplést. Ezért aztán – főleg a bulvársajtóban – sok téves híresztelés jelent meg róla. Például azt írták róla egy időben, hogy félt a nőktől és kerülte őket, holott családi élete ennek ellentmond. Valójában közvetlen környezetéből is kevesen ismerték valódi személyiségét. Ezért teljes jellemzést megfelelő információ híján nem lehet róla írni, de néhány tény az életéből ízelítőt adhat személyiségéről.
FilmográfiaRövidfilmek
Nagyjátékfilmek
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
_crop.jpg)
