Tom Walkinshaw
Thomas Dobbie Thomson Walkinshaw ((Penicuik, 1946. augusztus 14. – Midlothian, 2010. december 12.)[3]) skót autóversenyző, a Tom Walkinshaw Racing (TWR) alapítója, a Gloucester Rugby rögbicsapat volt tulajdonosa és a sportág tulajdonosait összefogó Aviva Premiership volt elnöke.[4] Versenyzői karrierjeMauldslie-ban született, a skóciai Midlothianben. 1968-ban kezdett el versenyezni, először egy MG Midgettel, majd egy Lotus Formula Ford autóval. A következő évben egy Hawke volánjánál megnyerte a skót FF1600 bajnokságot. 1970-ben a brit Formula–3-ban a Lotus versenyzője volt, majd átigazolt a March csapatához, ahol egy versenybalesetben eltörte a bokáját.[5] Ennek ellenére is folytatta karrierjét más géposztályokban, mint a Formula 5000 vagy a Formula–2. A Ford leigazolta őt, hogy vezessen egy Caprit a brit túraautó-bajnokságban 1974-ben, amit meg is nyert. 1976-ban megalapította a Tom Walkinshaw Racing-et (TWR), és a saját csapata színeiben versenyzett tovább. Ebben az évben John Fitzpatrick partnereként egy BMW 3.5 CSL-t vezetett, ahol jó eredményeket értek el, köztük egy drámai, mindössze másfél másodpercen múló győzelmet a silverstone-i 6 óráson. 1984-ben megnyerte a túraautó-Európa-bajnokságot egy 5,3 literes V12-es Jaguar XJS-sel. 1984 szeptemberében ő és az ausztrál John Goss egy ausztrál Group C specifikációjú XJS-t vezettek a Bathurst 1000-ben. Habár tizedik helyre kvalifikálták magukat, a rajtnál az autó váltóhiba miatt beragadt, és hátulról beleszállt egy Chevrolet Camaro, nagy balesetet, és a sportág történetében az első piros zászlós megszakítás utáni újrarajtot eredményezve ezzel. 1985-ben a Jaguar kivonult a Group A versenyzésből, ezért a TWR a továbbiakban a brit túraautós versenygépükkel indult, egy Rover Vitesse-szel. A 14 versenyből hatot megnyertek, a szezont mégis csak a harmadik helyen zárták. Miután elindult az ausztrál Group A bajnokság is, Walkinshaw elhatározta, hogy visszatér a Bathurstbe, mégpedig az európai túraautós Jaguarjaival. Az időmérő edzésen pole pozíciót ért el, és a futam javát is vezette, de végül csak harmadik lett. A másik két autó közül az egyik már három kör után megállt motorhiba miatt, a másikat vezető John Goss és társa pedig a győzelemért küzdöttek úgy, hogy az ülésük eltörött és kábelkötegelővel kellett rögzíteni több mint száz körön át. 1986-ban újra a Roverekkel indult az európai túraautó-bajnokságban, ahol ismét csak harmadik lett. Csapattársa, Win Percy majdnem világbajnok is lett, azonban a sok óvás miatt megváltozott a bajnokság végeredménye. Ebben az évben is szeretett volna indulni Bathurstben, de a Jaguar Rover Australia, az előző évi szponzoruk, ebben az évben elzárkózótt a támogatástól. Arra viszont volt lehetősége, hogy az új-zélandi Strathmore Group pénzén előbb Japánban a Fuji InterTec 500-on, majd Új-Zélandon a Wellington 500-on részt vegyen. Japánban pole pozíciót szerzett és kényelmesen vezette is a versenyt, amíg ki nem esett a 6. körben, olajnyomás-problémák miatt. 1987-ben hivatalos partnerségi kapcsolatra lépett az ausztrál Holdennel, és közösen nevezett velük az első túraautó-világbajnokságra. ahol egy Holden VL Commodore SS Group A-t vezetett volna. Sajnos az első, Monzában tartott futam előtt visszaléptek, így tiltakozva a Bernie Ecclestone által bevezetett 60 ezer dolláros nevezési díj ellen. Ugyan a Nürburgringen elindultak, de hamar kiderült, hogy autóik versenyképtelenek a Ford Sierra RS-ek és BMW M3-ak ellen, majd ki is estek fékhiba miatt. 1988-ban a TWR egy Holden VL Commodore SS Group A SV-vel és Jeff Allam-mel nevezett a silverstone-i RAC Tourist Trophy-ra. Több problémájuk is volt az autóval, a kilencedik helyről indultak és a 15. helyen futottak be. Tom Walkinshaw utolsó futama versenyzőként az 1988-as Tooheys 1000 volt. Már a versenyt megelőzően óvást jelentett be az Ausztráliában épített Ford Sierra versenyautók szabályosságával kapcsolatosan, mely több csapatot is érintett. Ironikus módon a futam után derült ki, hogy a TWR autói is szabálytalanok voltak, de ezért nem büntették meg őket, mert mindkét autójuk kiesett, a tartalék autót pedig nem használták. Csapatfőnöki pályafutásaAz 1975-ben alapított Tom Walkinshaw Racing (TWR) országúti- és versenyautók tervezésével és versenyeztetésével foglalkozott. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a túraautó-bajnokságokban szerepeltek, 1983-ban a brit túraautó-bajnokság összes versenyét megnyerte a csapat Rover Vitesse-ekkel, de kizárták őket, technikai szabálytalanságok miatt. Jaguar XJ-S-ek versenyeztetésével jelen voltak az európai túraautó-bajnokságban is, majd részt vettek a World Sportscar Championship küzdelmeiben. Hat éves részvételük alatt háromszor lettek világbajnook és kétszer megnyerték a Le Mans-i 24 órás futamot. Ennél a csapatnál kezdte pályafutását Ross Brawn is.[6] 1991-ben Walkinshaw lett a Formula–1-es Benetton csapat vezető mérnöke, amely 1994-ben és 1995-ben két egyéni, 1995-ben pedig egy konstruktőri világbajnoki címet is szerzett. Szerepe volt Michael Schumacher leigazolásában, valamint 1994-ben az ő hivatali ideje alatt vizsgálódtak a Benetton csapatnál, potenciális szabálytalanságokat, név szerint illegális elektronikai és tankolási segédleteket keresve. Habár illegális szoftvereket találtak a csapatnál, azt sosem tudták rájuk bizonyítani, hogy ezeket használták is, ezért a Benettont nem büntették meg. 1995-ben megvásárolta a Ligier csapat 50 százalékos tulajdonrészét a Benetton csapatfőnökétől, Flavio Briatorétól. Szerette volna teljes egészében felvásárolni a csapatot, de ez nem sikerült, ezért inkább kihátrált. Helyette felvásárolta az Arrows csapatot, amelyhez azonnal odavitte a regnáló világbajnok Damon Hillt. Az Arrows folyamatos pénzügyi nehézségekkel küszködött, és amikor 2002-ben tönkrement, magával rántotta a TWR-t is, amelyet a Holden vásárolt fel. A Prost istálló megszűnésével annak megmaradt eszközeit is fel szerette volna vásárolni Charles Nickerson közreműködésével, hogy Phoenix néven egy másik istállót indítsanak, de abból nem lett semmi. 2006-ban visszatért a V8 Supercars ausztrál küzdelmeihez, és a Holdent 2006-ban és 2007-ben is győzelemre segítette. Ugyanebben az évben felvásárolta az Elfin Carst. A következő évben megszerezte a Holden 50 százalékos tulajdonrészét, majd 2008-ban újra 100 százalékos tulajdonrészt szerzett benne.[7] Magánélete2010. december 12-én halt meg rákbetegség szövődményeiben.[8] Első házasságából egy fia, Fergus született, a második hézasságából egy lány, Martine, és két fiú, Ryan és Sean. Fergus, aki 11 éves kora óta versenyzett, 2023-ban újjáalakította a TWR-t. Ryan az ausztrál Walkinshaw Andretti United egyik vezetője, Sean pedig autóversenyző. Összesített eredményeiAz eredménylista forrása a History of Touring Car Racing weboldal.[9][10]
Teljes World Sportscar Championship eredménylista(félkövérrel jelölve a pole pozíció) (dőlt betűvel a leggyorsabb kör)
Teljes brit túrrautó-eredménylista(félkövérrel jelölve a pole pozíció) (dőlt betűvel jelölve a leggyorsabb kör)
† Kétversenyes esemény, külön géposztályoknak. ‡ Nem tudott pontot szerezni Teljes európai túraautós bajnoki eredménytáblázat
Teljes túraautó-világbajnoki eredménytáblázat
Teljes ázsiai túraautó-bajnoki eredménytáblázat
Teljes Le Mans-t 24 órás eredménysorozat
Teljes Spa 24 órás eredménysorozatTeljes Bathurst 1000 eredménylistaForráshivatkozások
|