Trockizmus

Kommunizmus
Alapfogalmak Kommunizmus Társadalmi osztály Osztályharc Proletárdiktatúra Lumpenproletariátus Proletár internacionalizmus
Irányzatok Anarchokommunizmus Anarchoszindikalizmus Dzsucse Eurokommunizmus Hoxhaizmus Keresztény kommunizmus Leninizmus Luxemburgizmus Maoizmus Marxizmus Marxizmus–leninizmus Reformkommunizmus Sztálinizmus Tanácskommunizmus Trockizmus
Internacionálék Kommunisták Szövetsége I. Internacionálé II. Internacionálé Kommunista Internacionálé Kommunista Ifjúsági Internacionálé Negyedik Internacionálé
Nevezetes kommunisták Gracchus Babeuf (1760–1797) Louis Auguste Blanqui (1805–1881) Wilhelm Weitling (1808–1871) Moses Hess (1812–1875) Karl Marx (1818–1883) Friedrich Engels (1820–1895) Franz Mehring (1846–1919) Clara Zetkin (1857–1933) Vlagyimir Lenin (1870–1924) Rosa Luxemburg (1870/1871–1919) Joszif Sztálin (1878–1953) Lev Trockij (1879–1940) Karl Korsch (1886–1961) Ho Si Minh (1890–1969) Rákosi Mátyás (1892–1971) Vlagyimir Majakovszkij (1893–1930) Mao Ce-tung (1893–1976) Dolores Ibárruri (1895–1989) Louis Aragon (1897–1982) Nâzım Hikmet (1901–1963) Pablo Neruda (1904–1973) Oscar Niemeyer (1907–2012) Enver Hoxha (1908–1985) Kim Ir Szen (1912–1994) Kádár János (1912–1989) Nicolae Ceaușescu (1918–1989) Pol Pot (1925–1998) Fidel Castro (1926–2016) Che Guevara (1928–1967) Raúl Castro (1931–) Gian Maria Volonté (1933–1994) Kim Dzsongil (1942–2011) Angela Davis (1944–) Kim Dzsongun (1984–)
Kapcsolódó témák 1917-es októberi orosz forradalom A tőke Anarchizmus Antikapitalizmus Internacionálé Kapitalizmus Kommunista kiáltvány Kulturális forradalom Liberalizmus Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Szovjetunió Utópia Vörös csillag Vörös zászló Sarló és kalapács Szocialista heraldika
Mai szocialista államok Észak-Korea Kína Laosz Vietnám Kuba
Sablon:Kommunizmus m v sz

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

A trockizmus a kommunista eszmeáramlatok egyike, amely Lev Davidovics Trockij szovjet politikus és forradalmár nevéhez kötődik. A trockizmus a Marx és Lenin-féle kommunista elmélet továbbfejlesztett változata. Maga Trockij sosem használta a trockizmus szót, mivel elméletét az eredeti lenini elmélettel egyezőnek tartotta, szemben az általa ferdülésnek tartott sztálinizmussal.

Trockij főbb tételei:

• A kapitalizmus világméretű megdöntése nélkül nem lehetséges létrehozni a kommunista társadalmat. Ezért nem lehet az Oroszországban győztes kommunista forradalom célja a kommunizmus építése Oroszországban, ugyanis ebben az esetben a kommunista rendszer egyetlen országban sem képes ellenállni a világkapitalizmusnak. Így Oroszországban is, a győztes kommunisták feladata a világforradalom elősegítése.
• A szegényparasztság forradalmi osztályként való elutasítása. Trockij szerint egyetlen forradalmi osztály a proletariátus. Akárcsak az előző tételnél, Trockij itt is az eredeti marxi elképzelést osztotta. (Napjainkban követőire ez már nem annyira jellemző.)^[1]
• Állandó forradalomra van szükség, a proletárdiktatúra bevezetése után is, mivel ellenkező esetben a proletárdiktatúra apparátusa (állami bürokrácia) a kapitalizmus visszaállítása nélkül is burzsoáziává válik, így egy eltorzult munkásállam jön létre, ahol nem tömegek gyakorolják a hatalmat a munkástanácsok révén, hanem a bürokraták a diktatórikussá vált államhatalom segítségével. A permanens forradalom tételét Lenin is vallotta, a bürokrácia térnyerését maga is látta utolsó éveiben, és írt is erről.

Trockij 1938-ban saját kommunista világmozgalmat hozott létre Negyedik Internacionálé néven. A ma létező több trockista internacionálé közül az ICFI jelenleg 50 országban rendelkezik helyi tagozatokkal, amelyek közül a legnagyobbak Portugáliában, Srí Lankán, a Fülöp-szigeteken és Pakisztánban vannak. Portugáliában az erősen trockista befolyás alatt álló Bal Blokk több mint kilenc százalékot szerzett a 2009-es parlamenti választáson.^[2]

A trockizmus több helyen részt vett a kormányzat munkájában: Franciaországban a Lutte Ouvrier bejutott a parlamentbe, Angliában pedig részesei lettek az önkormányzatoknak.

Vietnámban 1945-ben igen jelentős befolyásra tett szert, különösen Tonkin megyében ahol egy tanácsköztársaságot hoztak létre. Ezt később Ho Si Minh csapatai verték le, felszámolva ezután a vietnámi trockista mozgalmat.

Igen nagy befolyású volt Bolíviában az 1950-es években, főképp a szakszervezeti alapoknak köszönhetően.

Napjainkban jelentős a brazil trockista szervezet tevékenysége (a Dolgozók pártjában), Algériában (itt is Dolgozók pártja).

A legtöbb trockista irányzat a munkásosztály autentikus szerveződésének tekinti az egykori lengyelországi Szolidaritás mozgalmat, mert véleményük szerint azért hozták létre, hogy a munkásállamot megszabadítsák a bürokratikus elnyomástól, és a dolgozó tömegek alulról szerveződő tanácsdemokráciájával váltsák fel.^[3][4]

Magyarországon tisztán trockista csoport nem alakult ki, az átmeneti jellegű trockizmus azonban kimutatható az 1929-ben alakult, Hartstein Iván és Fürth Barnabás vezette Marxista Ellenzéki Frontnál, a Kassák Lajos-féle Munka-kör esetében, vagy Weisshaus Aladár Népmozgalmában és Stolte Istvánnál.^[5] József Attilát a pártból való kizárásakor szintén trockizmussal vádolták meg.

A trockisták általában mintaértékűnek és autentikusnak tekintették az 1956-os magyar felkelést^[forrás?], amelyet a munkástanácsok forradalmának láttak.

• Kommunizmus
• Szovjet
• Munkástanácsok_(1956)
• Szolidaritás Független Szakszervezet

• Részletek az Elárult forradalom című könyvből
• Magyar nyelvű Trockij írások a marxists.org-on
• [1]
• [2]

Ez a politikával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!