A 2010-es Formula–1 világbajnokság sorrendben a 61. Formula–1-es szezon volt. A konstruktőri világbajnokságot a Red Bull Racing nyerte, amit már a brazil nagydíjon bebiztosított egy kettős győzelemmel. Az egyéni világbajnoki címet Sebastian Vettel szerezte meg az évadzáró versenyen, és ezzel ő lett a sportág legfiatalabb világbajnoka.[1] Vettel a bajnoki győzelmet drámai szezon során a fináléban szerezte meg, ahol még rajta kívül három másik versenyző is esélyes volt a címre – a csapattársa Mark Webber, a FerrarisFernando Alonso és a McLarenesLewis Hamilton.[2]
A Bridgestone-nak ez volt az utolsó Formula–1-es szezonja, miután bejelentette, hogy nem újítja meg a szerződését a bajnokság végén.[3] Több hónapos megfontolás után a Pirellit választották gumiabroncs beszállítónak a 2011-es szezonra, amit a FIA Motorsport Világtanács genfi ülésén jelentettek be 2010 júniusában.
A pontozási rendszert megváltoztatták,[4] ettől az évtől kezdve az első helyezett 25 pontot kapott, a második 18-at, a harmadik 15-öt, majd 12, 10, 8, 6, 4, 2 és 1 pontot kaptak a negyedik helytől a tizedikig. Változtattak az időmérő edzés szabályain, és megtiltották a versenyek alatti tankolást. Az ebben az évben alkalmazott műszaki és sportszabályok sok vita tárgyát képezték.
A szezon első versenyére március 14-én került sor Bahreinben, az utolsóra pedig november 14-én Abu-Dzabiban, miután 18 országban és 5 kontinensen, 19 nagydíjon versenyeztek.[6]
Változások 2010-ben
Technikai szabályváltoztatások
2009-ben az a probléma merült fel az autókkal kapcsolatban, hogy túlkormányzottak, ezért 2010-től keskenyebb első gumikat használtak a csapatok.[7][8]
2010-re betiltották a futam alatti tankolást[9][10][11] a töltőberendezések szállítása miatti óriási költség miatt, tehát a bokszkiállások alkalmával csak kerékcserét engedélyeztek. Ezzel együtt az autók legkisebb súlyát 620 kg-ra növelték.[12][13] A bokszkiállások 5–6 másodperccel lettek rövidebbek. Ettől azt várták, hogy a pilótáknak kevesebb lehetőségük lesz pozíciót nyerésre a bokszban, tehát inkább előznek majd a pályán.
A csapatok közös megegyezéssel nem alkalmazzák a KERS rendszert[14] a költséges kifejlesztése miatt, ráadásul szerintük legalább akkora hátránya van, mint előnye.
Mivel a mezőny 24 fősre bővült, az időmérőn is módosítottak:[15] a Q1-ben és a Q2-ben 7–7 pilóta eshet ki, tehát a második etapban 17-en, a harmadikban pedig 10-en vesznek részt. A harmadik etapban is módosítottak, az elsőhöz és a másodikhoz hasonlóan szinte üres tankkal indultak. Az időmérő első tíz helyezettjének az időmérőn használt gumival kellett indulnia a versenyen.
A pontrendszeren is változtattak: az addigi nyolc pontozott 10–8–6–5–4–3–2–1 pontjai helyett az első tíz helyezett kapott 25–18–15–12–10–8–6–4–2–1 elosztásban pontot.[16]
Adrián Campos csapata a GP2-ben vett részt, F1-es autójukat az olasz Dallara készítette, amelybe a Cosworth motorja került. Február 19-én bejelentették, hogy a pénzügyi gondokkal küzdő csapatot a részvényes José Ramón Carabante teljesen átvette Campostól és Hispania Racing Teamre nevezte át.[43]
Az amerikai US F1 is engedélyt kapott az indulásra, de március elején bejelentették, hogy befejezik programjukat.[44]
A brit Manor Grand Prix alsóbb kategóriákban indult (Kimi Räikkönen és Lewis Hamilton is versenyzett náluk), rajtengedélyük kiadása után a csapatot a főszponzor miatt Virgin Racingre nevezték át.[45]
A végleges nevezési listán eredetileg rajta volt a BMW Sauber és a Toyota is, ám mindkét autógyártó a Formula–1-es projekt leállítása mellett döntött. Helyükre az egyik belépő a Lotus, míg a másik helyet az újjáalakult BMW-utód, a Sauber kapta.[37]
A 2010-es szezonra egy 40 millió fontos költségplafont kívánt az FIA bevezetni,[48][49] melynek elfogadásával jelentős technikai szabadsághoz juthattak volna a csapatok (korlátlan számú motort használhat egy évben egy versenyző, a fordulatszámot nem kell korlátozni, mozgatható első és hátsó szárny, erősebb KERS[50]). Ennek bevezetését azzal indokolták, hogy a Formula–1 az új csapatok számára vonzóbb legyen. A csapatok közül ezzel csak a Williams F1 és a Force India értett egyet,[51] mert csak ők tudták volna ezt a korlátozást vállalni, míg a nagy csapatok nem lettek volna képesek ilyen rövid idő alatt majdnem a tizedére csökkenteni a költségvetésüket, ha pedig nem fogadják el, jelentős technikai hátrányba kerültek volna. Azzal fenyegetőztek, hogy ha nem vonják ezt vissza, akkor nem indulnak a bajnokságban, hanem létrehoznak egy saját sorozatot; a kilépést is bejelentették, majd öt nappal ezután Max Mosley meghátrált és visszavonta a költségvetési plafont.[52]
Az új évad előtti első tesztsorozatot 2009. december 1-jén kezdték Jerezben, amelyen fiatal versenyzők (akik legfeljebb két F1-es futamot teljesítettek addig) vehettek részt. A brit Formula–3-as bajnok Daniel Ricciardo volt a leggyorsabb a Red Bullal.
2010-ben Valenciában (február 1–3.),[53] Jerezben (február 10–13. és február 17–20.)[54] és Barcelonában (február 25–28.)[55][56] tartottak hivatalos tesztsorozatot. A Campos/Hispania és a US F1 nem vett részt egyik szezon előtti tesztnapon sem.
Az év eleji tesztelés a Ricardo Tormo pályán kezdődött Valenciában, ahol hét csapat vett részt. Itt a Ferrari csapat dominált, Felipe Massa autózta az első és második nap legjobb idejét. Fernando Alonso a harmadik napon indult először új csapatával, és a sorozat leggyorsabb körét szerezte meg, 1:11,470-nel.
A második tesztsorozat Jerezben zajlott, erős záporok, felhőszakadások nehezítették a csapatok munkáját. Itt vett részt először a Virgin Racing, de az első napon csak öt kört tudtak teljesíteni. A sorozat legjobb idejét Lewis Hamilton autózta a száraz szombati napon, 1:19,583-mal.
A harmadik, négynapos tesztsorozatot ismét Jerezben tartották,[57] ahol változó volt az időjárás. Itt vett részt először a Lotus Racing T127-tel. Az utolsó két napon, napos időben Jenson Button volt a leggyorsabb (1:18,871).
Az utolsó szezon előtti tesztet Barcelonában tartották. A teszt napos időben kezdődött, de szórványos esőzések is előfordultak a hétvégén. A Virgin tesztelését Lucas di Grassi ütközése és mechanikai problémák nehezítették. Lewis Hamiltoné lett a leggyorsabb kör (1:20,472) a héten, amelynek vasárnapján a legtöbb csapat alacsony üzemanyagszinttel futott.
A nevezési listán eredetileg szerepelt a Brawn GP, a Toyota, a Renault, a McLaren-Mercedes és a BMW-Sauber, ám a feltételeiket nem vonták vissza 2009. június 19-ig, a Max Mosley által adott határidőig, így bejelentették a kilépést, valamint azt, hogy a Ferrarival, a Red Bull Racingel és a Toro Rossóval egy rivális szériát indítanak 2010-ben.[102]
Az utóbbi három csapat sorsa azonban még kérdéses volt, mert 2005-ben 2012-ig szóló szerződést kötöttek a Formula–1-ben való szereplésre.
Öt nappal a kilépés bejelentése után Max Mosley visszavonta a vitatott költségvetési sapkát, és bejelentette, hogy az év végén lejáró elnöki ciklusa után nem fogja újrajelöltetni magát elnöknek. Cserében Mosley ezért azt kérte, hogy a ’90-es évek szintjére csökkentsék a csapatok a költségeiket, valamint technikailag támogassák az új belépőket.
A Toyota kapta volna a 9-es, 10-es rajtszámot. Mivel nem indultak, ezért az utána következő csapat, a Williams kapta.[103] (2009-ben a Honda számait a Force India kérésére nem adták ki, mivel ők mindenképpen az eredeti rajtszámaikat szerették volna megtartani.) A BMW-Sauber kapta volna a 11-es és a 12-es rajtszámot, de mivel a Sauber átmenetileg elvesztette a rajtjogosultságát és nem tekintették őket a BMW-Sauber utódjának, a 22-es és a 23-as rajtszámmal sorolták be őket a teljesen újonc csapatok közé.[103][104]
Versenynaptár
Az FIA a végleges versenynaptárat 2009. december 11-én adta ki.[105] 19 futam került megrendezésre, ami az addigi legtöbb egy szezonon belül (a 2005-ös szezon mellett).
A szezonnyitó bahreini nagydíjat új vonalvezetésen tartották. A versenyzők az eredeti pályát a négyes kanyar után hagyják el, majd egy 900 méteres szakasz után érnek vissza a „régi” pályára, az ötös kanyar előtt. Ez a változtatás egy kör hosszát 5,412 km-ről 6,299 km-re növelte.[106]
A brit nagydíjat eredetileg Donington Park rendezte volna, de a verseny megrendezéséhez szükséges pénzt nem sikerült előteremtenie, ezért a korábbi évekhez hasonlóan a Silverstone Circuit rendezte meg.[107][108]
2010-ben, egy év kihagyás után visszatért a versenynaptárba a kanadai nagydíj.[109]
2010-ben a japán nagydíjat a Fuji Speedway-en tartották volna a Szuzukával való éves váltás miatt. Azonban a Fuji tulajdonosa, a Toyota bejelentette, hogy felhagynak azokkal a tervekkel, hogy a Fuji Speedway-en versenyt tartsanak a globális válságra hivatkozva, mint fő ok.[110] Így 2010-től továbbra is csak Szuzuka ad otthont a versenynek.[111]
Az első versenyt, a bahreini nagydíjat 2010. március 14-én rendezték Szahírban. A pályán egy kör 6,299 km, a verseny 49 körös volt.
Az évadnyitó versenyen a pole-pozíciót Sebastian Vettel érte el a két Ferrari: Massa és Alonso előtt.[113] A rajt után a második kanyarban Mark Webber autója elkezdett erőteljesen füstölni, ami miatt a Force India német versenyzője, Adrian Sutil meglökte a Renault lengyel pilótáját, Robert Kubicát. Mindketten megpördültek, a középmezőnyből visszaestek a hátsó részbe, de folytatni tudták a futamot. A 2. körben a Hispania csapat indiai versenyzője, Karun Chandhok megcsúszott, és összetörte az autóját. Az alakulat másik pilótája, Bruno Senna a verseny felénél kényszerült kiállni, motorhiba miatt. Sebastian Vettel a táv kétharmadáig vezetett, de motorja meghibásodása miatt lelassult. A 34. kör végén az addig mögötte autózó Fernando Alonso megelőzte, akit a célegyenes után csapattársa, Felipe Massa követett. A Ferrari így kettős győzelmet aratott.[114] A 38. körben Lewis Hamilton is elment a német mellett, így harmadik lett. Vettel végül a negyedik helyen fejezte be a versenyt Nico Rosberg és Michael Schumacher Mercedese előtt. Az új csapatok közül egyedül a Lotus autói teljesítették a versenyt.
A második versenyt, az ausztrál nagydíjat 2010. március 28-án rendezték az Albert Parkban. A pályán egy kör 5,303 km, a verseny 58 körös volt.
Az első sorból Vettel és csapattársa, a hazai közönsége előtt szereplő Mark Webber indult. Mivel a pálya nedves volt a rajtnál, megengedték a versenyzőknek, hogy gumit cseréljenek autóikon, mindenki az intermediate-eket választotta.[115] Az első kanyarban Button és Alonso akadt össze, de Schumacher is belekeveredett az incidensbe. A spanyol megpördülése után a mezőny végére esett vissza, Schumacher első szárnya pedig megsérült és kiállt a bokszutcába. A száradó pályán Jenson Button állt ki először száraz gumikért, ami remek döntésnek bizonyult.[116] Miután mindenki új gumikra váltott, a brit a második helyen haladt. A vezető Vettel a 25. körben bal első kerekének hibája miatt kicsúszott és kiesett. A harmadik helyen autózó Massa mögé felért Alonso, majd Hamilton és Webber, de megelőzniük nem sikerült a brazilt. A futam végén Webber ütközött Hamiltonnal,[117] de mindketten be tudták fejezni a versenyt. Button 12 másodperccel győzött Robert Kubica és Felipe Massa előtt.[118]
A harmadik versenyt, a maláj nagydíjat 2010. április 4-én rendezték Sepangban. A pályán egy kör 5,543 km, a verseny 56 körös volt.
A pole-pozíciót Mark Webber[119] érte el az esős időmérőn, amelynek utolsó szakaszában kockázatot vállalva intermediate gumikkal indult. A McLaren és a Ferrari versenyzői a rajtrács végéről rajtoltak, mert túl későn hajtottak a pályára, amikor már esett.
A rajtnál Vettel a harmadik helyről megelőzte a második Rosberget, majd az első kanyarban Webbert is. Ezután két Red Bull haladt az élen, a sorrend közöttük a bokszkiállások után sem változott meg, Webber kerékcseréje során egyik anyacsavarjával probléma adódott és 2 másodpercet veszített. A Red Bull Racing kettős győzelmet aratott[120] Nico Rosberg Mercedese és Kubica Renault-ja előtt. Hamilton Adrian Sutil mögött a hatodik, Massa hetedik, Button nyolcadik helyre jött fel. Schumacher és a futam alatt váltóproblémával küzdő Alonso (az utolsó előtti körben) technikai hiba miatt kiesett.[121]
A negyedik versenyt, a kínai nagydíjat 2010. április 18-án rendezték Sanghajban. A pályán egy kör 5,451 km, a verseny 56 körös volt.
Az első rajtsorból a Red Bull versenyzői rajtoltak: Vettel indult Webber előtt.[122] Alonso kiugrott a rajtnál, így az élre állt, de emiatt később bokszutca-áthajtásos büntetést kapott.[123] A verseny elején baleset történt, emiatt bejött a biztonsági autó. Ekkor többen kiálltak a bokszba intermediate gumikért, mivel úgy gondolták, erősödni fog az eső. Nico Rosberg vette át a vezetést Button és a két Renault előtt. Mivel az eső nem erősödött, a gumit cserélő versenyzők ismét a bokszba hajtottak slick abroncsért, így Rosberg, Button, Kubica és Petrov nagy előnyre tett szert. Amikor megérkezett az előre jelzett eső, mindenki a bokszba hajtott. Alonso a bokszutca bejáratánál megelőzte Massát, míg Hamiltont és Vettelt egyszerre engedték el kiállásukkor, így egymás mellett haladtak a bokszutcában. Mindkettőjüket figyelmeztetésben részesítették a verseny után.[124] A 19. körben a vezető Rosberg hibázott a 11-es kanyarban, Button pedig ezt követően megelőzte a németet. A 22. körben Alguersuari orrkúpjának darabjai szóródtak szét a pályán, ezért ismét bejött a biztonsági autó. Az új rajt után Hamilton számos versenyzőt előzött meg, egészen a második helyig jött fel. A versenyt Button nyerte[125] Hamilton, Rosberg, Alonso, Kubica és Vettel előtt.
A világbajnokság ötödik versenyét a Formula–1 spanyol nagydíjat 2010. május 9-én Barcelonában rendezték. A pálya hossza 4,655 km, a versenytáv összesen 307,104 km volt, amely 66 körnek felelt meg.
A pole-pozíciót Mark Webber szerezte meg,[126]Sebastian Vettel és Lewis Hamilton előtt.
Az ausztrál Mark Webber érvényesítette a Red Bull Racing erőfölényét, és magabiztos rajt-cél győzelmet aratott a spanyol nagydíjon, így idén elsőként tudott a pole-pozícióból indulva futamot nyerni.[127] A második helyen a hazai szurkolók nagy örömére a spanyol Fernando Alonso végzett, míg a harmadik helyen a fékproblémákkal küzdő Sebastian Vettel ért célba. Lewis Hamilton a második helyről esett ki egy defekt miatt,[128] mindössze két körrel a leintés előtt.
A világbajnokság hatodik versenyét a Formula–1 monacói nagydíjat 2010. május 16-án a monacói utcai pályán rendezték. A pályán egy kör 3,340 km, a verseny 78 körös volt.
A pole-pozíciót Mark Webber szerezte meg[129] Kubica és Vettel előtt. Alonso nem vehetett részt az időmérő edzésen, mivel a harmadik szabadedzésen összetörte Ferrariját. Nico Hülkenberg, majd Barrichello balesete[130] után is bejött a biztonsági autó, Fernando ezt kihasználva kiállt gumit cserélni és a verseny végéig nem is állt ki többször a bokszutcába. A verseny végén Trulli és Karun Chandhok összeütközött, emiatt ismét biztonsági autós szakasz volt érvényben az utolsó kör végéig. Miután az kiállt, Michael Schumacher megelőzte az előtte haladó Alonsót, így a hatodik helyen ért célba. A verseny után 20 másodperces büntetést kapott[131] a 40.13-as szabály megsértése miatt, így nem szerzett pontot. A versenyt Webber nyerte[132] a csapattárs Vettel, Kubica, Massa és Hamilton előtt.
A hetedik versenyt, a török nagydíjat 2010. május 30-án rendezték az Isztambul Parkban. A pályán egy kör 5,338 km, a verseny 58 körös volt.
A pole-t sorozatban harmadszorra szerezte meg Mark Webber.[133][134] Hamilton a második, Vettel a harmadik helyről indult. Hamiltont Vettel, Buttont Schumacher előzte meg a rajtnál, de mindketten visszaszerezték pozícióikat az első kör végére. Sebastian Vettel állt ki elsőként a bokszba a 14. körben, miután Webber és Hamilton is kiállt, Vettel megszerezte a második helyett csapattársa mögött. Az élen a két Red Bull haladt. Vettel a 12-es kanyar előtt megpróbálta megelőzni csapattársát, de összeütköztek.[135] Vettel kiesett, Webber pedig bokszkiállásra kényszerült, így a két McLaren állt az élre. A verseny második felében enyhén esett az eső. Bár mindkét McLarenes versenyzőt üzemanyag takarékosságra intették, Button 9 körrel a verseny vége előtt megelőzte csapattársát a 12-es kanyarban, aki a következő kör első kanyarjában visszavette az első helyet. Hamilton győzött[136] Button, Webber, Schumacher és Rosberg előtt. Alonso a Ferrari 800. futamán csak a tizenkettedik helyről rajtolt, végül a nyolcadik helyen ért célba csapattársa mögött. Néhány körrel a verseny vége előtt előzés közben összeért Alonso és Petrov autója.[137] Az orosz versenyzőnek emiatt ki kellett állnia szerelőihez, majd megfutotta a leggyorsabb kört, pontot azonban nem szerzett.
A világbajnokság nyolcadik futamát, a kanadai nagydíjat 2010. június 13-án rendezték Montréalban. A versenypályán egy kör 4,361 km, a verseny 70 körös volt.
Hamilton indult az első helyről,[138] ezzel megszakította a Red Bull pole-pozíciós sorozatát, amely az évadnyitó óta tartott. A futam alatt a versenyzők változatos okok miatt látogattak a boxutcába, a verseny első felében ugyanis több ütközés is történt,[139] de leggyakrabban a lágy és kemény keverékű gumikat cserélgették a pálya hőmérséklete miatt.[140] A nagyon eseménydús verseny után a brit győzött[141] Button előtt, ezzel a McLaren negyedik győzelmét szerezték meg. Alonso harmadikként fejezte be a versenyt a negyedik helyről indulva. Két alkalommal is hátráltatták a lekörözöttek,[142] így először Hamilton, majd Button kapott jó lehetőséget az előzésre. Vettel negyedik, míg Webber ötödik lett. A nagydíj után az egyéni bajnokság vezetését Hamilton vette át 3 ponttal Button, 6 ponttal Webber előtt. A McLaren 22 pontosra növelte előnyét a konstruktőri bajnokságban.
A kilencedik versenyt, az európai nagydíjat 2010. június 27-én rendezték Valenciában. A pályán egy kör 5,419 km, a verseny 57 körös volt.
Valenciában Vettelé lett az első rajtkocka,[143] majd a német végig vezetve a mezőnyt, győzött,[144] ezzel visszaszerezte esélyét a bajnoki címre. Hamilton a második helyen ért célba bokszutca-áthajtásos büntetése ellenére,[145] amelyet azért kapott, mert megelőzte a biztonsági autót. Button lett a harmadik. Mark Webber nagy balesetet szenvedett,[146] amikor a 8. körben 300 km/h feletti sebességnél Kovalainen Lotusának hátsó kerekéhez ért. Webber autója a levegőbe emelkedett, majd a gumifalban állt meg, de az ausztrálnak nem esett baja a balesetben. A biztonsági autó pályán tartózkodása alatt 9 versenyző meghaladta a megengedett maximális sebességet. Ennek megfelelően 5 másodperces büntetést kapottt Barrichello, Buemi, Button, Hülkenberg, Kubica, Liuzzi, Petrov, de la Rosa és Sutil.[147] Hülkenberg végül kiesett a versenyből. Barrichello a Williams legjobb helyezését érte el az évadban negyedik helyével. Kobajasi az utolsó körben Alonsót és Buemit is megelőzte, ezzel hetedik lett a Sauberrel.
A tizedik versenyt, a brit nagydíjatSilverstone-ban rendezték 2010. július 11-én. A pályán egy kör 5,901 km, a verseny 52 körös volt.
A Red Bull csapat két első szárnyat hozott el, amelyeket külön erre a pályára terveztek. Miután Vettel összetörte a sajátját a harmadik szabadedzésen, a csapat vezetősége Webberét adta oda neki.[148] Vettel indult az első helyről,[149] de a rajtnál Webber megelőzte. A német az első kör elején defektet kapott, emiatt a mezőny végére esett vissza. A biztonsági autónak is köszönhetően végül hetedikként ért célba. A versenyt végül Webber nyerte[150] a hagyományos első szárnnyal Hamilton és Rosberg előtt. Alonso Kubica előzésekor elhagyta a pályát, ezért bokszutca-áthajtásos büntetést kapott. A versenybírák ezt nem engedték a biztonsági autós körök alatt letölteni, így csak 14. lett, amivel nem szerzett pontot.
Az évad tizenegyedik versenyét, a német nagydíjat 2010. július 25-én rendezték a Hockenheimringen. A pályán egy kör 4,574 km, a verseny 67 körös volt.
Az időmérő edzésen Vettel 2 ezredmásodperccel volt gyorsabb Alonsónál, így az övé lett a pole-pozíció.[151] A rajtnál mindkét Ferrari megelőzte, Massa került az élre. De la Rosa és Kovalainen ütköztek a verseny második felében, az így támadt zavart kihasználva Hülkenberg előzni tudott, Barrichello pedig elszakadt tőlük.[152] A Ferrari burkolt csapatutasítást adott a versenyt vezető Massának[153] csapattársa elengedésére, hogy Alonso a világbajnoki esélyét megtarthassa. A versenybírók az esetért 100 000 dolláros büntetést szabtak ki a csapatra.[154] A futam alatt Vettel, Alonso és Massa vívott kemény csatát, a dobogós helyeket cserélgették egymás között a verseny végéig. Végül Alonso győzött[155] Massa, Vettel, Hamilton és Button előtt.
A világbajnokság tizenkettedik futamát, a magyar nagydíjat 2010. augusztus 1-jén rendezték a magyarországi Hungaroringen, Mogyoródon. A pályán egy kör 4,381 km, a verseny 70 körös volt.
Az első két helyről a két Red Bull Racing: Vettel és Webber indult. Rosszul rajtolt, majd remekül taktikázott és végig hibátlanul vezetett Mark Webber,[156] aki végül megnyerte a 25. magyar nagydíjat 17 másodperces előnnyel. Mögötte a Ferraris Fernando Alonsót és a Red Bull Racing másik pilótáját, Sebastian Vettelt intették le, aki a verseny alatt egy bokszutca-áthajtásos büntetést is kapott.[157] A bokszkiállásoknál Sutil Kubicával ütközött,[158] míg Rosberg Mercedeséről leesett a hátsó kerék közvetlenül kerékcseréje után.[158] Petrov és Hülkenberg karrierje addigi legjobb helyezését szerezte az ötödik és a hatodik hellyel. A listavezető Lewis Hamilton műszaki hiba miatt kiesett.[156] Michael Schumacher tíz helyes rajtbüntetést kapott a következő futamra, mivel a verseny végén nagy sebességnél majdnem a bokszutca falához szorította Barrichellót.[159]
A tizenharmadik versenyt, a belga nagydíjat 2010. augusztus 29-én rendezték Spában. A pályán egy kör 7,004 km, a verseny 44 körös volt.
Az előző évekhez hasonlóan ismét kiszámíthatatlan módon esett az eső a hétvégén, a pole Webberé lett.[160] Hamilton már a rajtnál megelőzte az ausztrált, majd a leintésig vezette a versenyt és győzött.[161] Kubica bokszkiállásánál probléma akadt, ennek köszönhetően Webbert intették le másodiknak.[162] Schumacher, Rosberg és Petrov rossz rajtpozícióból indult, végül mindegyikük pontot szerzett a versenyen. A világbajnoki címért küzdők közül az egymással összeütköző Jenson Button és Sebastian Vettel,[163] valamint a falnak csúszó Fernando Alonso is pont nélkül zárt. A jubileumi 300. futamát teljesítő Rubens Barrichello már az első körben kiesett.
A tizennegyedik versenyt, az olasz nagydíjat 2010. szeptember 12-én rendezték Monzában. A pályán egy kör 5,793 km, a verseny 53 körös volt.
Az olasz nagydíj az előző versennyel szemben száraz időben zajlott. Bár az első helyet Alonso szerezte meg[164] Button és Massa előtt, Jenson Button a rajtnál megelőzte a spanyolt, és a verseny nagy részében vezetett. A kerékcseréknél jobban taktikázó Fernando Alonso ezután azonban visszavette a vezetést és megnyerte a futamot.[165] Button mögött a harmadik helyet Felipe Massa szerezte meg. A futam előtt az összetettben élen álló Lewis Hamilton az ötödik helyről már az első körben kiesett.[166]
A tizenötödik versenyt, a szingapúri nagydíjat 2010. szeptember 26-án rendezték éjszaka Szingapúrban. A pályán egy kör 5,073 km, a verseny 61 körös volt.
A futamának rajtja sima volt, az élbolyból mindenki jól rajtolt, az első helyezett, tehát a világbajnoki címért versengő Fernando Alonso, Sebastian Vettel, Lewis Hamilton, Jenson Button és Mark Webber megtartotta a kvalifikáción megszerzett helyezését. A 32. körben a biztonsági autó a pályára hajtott, az új rajtnál azonban Alonso és Vettel is könnyedén elszakadt üldözőitől. Velük ellentétben Webbert feltartotta Lucas di Grassi Virginje. Az ausztrál kihúzódott a Virgin mellé, jobbról azonban Hamilton is megérkezett Webber Red Bullja mellé, és a két rivális összekoccant[167] a hetes bal kanyarban. A balesetben a külső íven és valamivel előrébb lévő Hamilton bal hátsó kereke annyira megsérült, hogy nem tudta folytatni, így az olasz nagydíj után két héttel ismét pont nélkül zárta a futamot.[168] Bár az esetet a versenyfelügyelők tárgyalták, de végül nem büntették meg a versenyt folytatni tudó Webbert. Alonso két héttel az olasz futam után a szingapúri nagydíjat is megnyerte.[169] A spanyol pályafutása 25. győzelmét szerezte, emellett a pole-pozícióból indult,[170] megfutotta a leggyorsabb kört és végig vezette a futamot is. A Ferrari mögött a két Red Bull ért célba, Vettel, Webber sorrendben.[171] Alonso a bajnokságban 11 pontra megközelítette a továbbra is élen álló Mark Webbert.
A tizenhatodik versenyt, a japán nagydíjat 2010. október 10-én rendezték Szuzukában. A pályán egy kör 5,807 km, a verseny 53 körös volt.
Szombaton a nagyon erős esőzés miatt vasárnapra halasztották az időmérőt.[172] Az első helyet Vettel szerezte meg Webber előtt.[173] Ugyanezen a napon a német megnyerte a versenyt is csapattársa előtt.[174] A harmadik helyen a Ferraris Fernando Alonsót intették le. Negyedik lett Jenson Button, míg a váltógondok miatt a verseny végén lelassuló Lewis Hamilton az ötödik helyen ért célba. A pontversenyben Vettel feljött Webber és Alonso mögé, míg Hamilton a negyedik helyre esett vissza. Kovalainen a Lotus csapat addigi legjobb eredményét szerezte a 12. helyével.
A tizenhetedik versenyt, a koreai nagydíjat 2010. október 24-én rendezték a Korean International Circuit-en. A pályán egy kör 5,615 km, a verseny 55 körös volt.
Az időmérő edzésen a legjobb időt Vettel autózta Webbern[175] Alonso és Hamilton előtt. Az esős versenyen a mezőny a biztonsági autó mögül indult el.[176] Webber a 19. körben megcsúszott és a falnak csúszott, a balesetben pedig Rosberg Mercedese is összetört.[177] Vettel a 46. körig vezette a versenyt, amikor motorhiba miatt kiesett, így Fernando Alonso győzött[178] Hamilton, Massa és Schumacher előtt. Alonso ezután 11 ponttal vezette a bajnokságot Webber előtt.
A tizennyolcadik versenyt, a brazil nagydíjat 2010. november 7-én rendezték Interlagosban. A pályán egy kör 4,309 km, a verseny 71 körös volt.
Az első rajtkockából Hülkenberg indulhatott,[179] azonban Vettel hamar átvette a vezetést. A futam közben Liuzzi összetörte a Force Indiát, így a biztonsági autónak be kellett jönnie.[180] A Red Bull Racing német versenyzője magabiztosan nyerte meg a 2010-es brazil versenyhétvégét.[181]
Sebastian Vettel mögött az ausztrál Mark Webber végzett a másik RB6-tal, míg a dobogó legalsó fokát Fernando Alonso szerezte meg a Ferrarival, aki az évadzáró abu-dzabi nagydíjra is éllovasként érkezett meg.
A Red Bull csapatvilágbajnok lett. Az évadzáró abu-dzabi nagydíjat még négyen várták világbajnoki esélyekkel, név szerint: Alonso, Webber, Vettel és Hamilton.
A világbajnokság tizenkilencedik, egyben utolsó versenyét, az abu-dzabi nagydíjat 2010. november 14-én rendezték Abu-Dzabiban. A pályán egy kör 5,554 km, a verseny 55 körös volt.
Sebastian Vettel minden idők legfiatalabb Formula–1-es világbajnoka lett,[1] miután megnyerte a 2010-es szezon utolsó futamát, az abu-dzabi nagydíjat. A Red Bull Racing német pilótájának sikeréhez az is kellett, hogy legfőbb riválisai, Fernando Alonso és Mark Webber hátrébb végezzen. Alonso végül a 7., Webber pedig 8. helyen végzett. A Ferrari spanyol versenyzőjének versenyét a csapat eltaktikázta:[182] nem számoltak Vettellel, hanem Webber előtt akarták tartani, de beragadt a korai kiállásával előretörő Vitalij Petrov mögé, akit nem tudott megelőzni. A dobogón a két McLaren-pilóta ünnepelhetett Vettellel.
Megjegyzés:
A helyezések a világbajnokság pontversenyében elfoglalt pozíciót jelentik. A táblázatban az időmérő edzésen elért eredmények, és nem a végleges rajtpozíciók szerepelnek.
† — A rajtpozíció változott az időmérő edzésen elért helyezéshez képest (nem számítva az egyik versenyző hátrasorolásából következő előrelépést). A részletekért lásd a futamok szócikkeit.
Közvetítések
A 2010-es szezonban az RTL Klub csatorna közvetítette élőben az időmérő edzéseket és a futamokat,[183] az ismétlések a Sportklubon voltak láthatók. A magyar nagydíj kivételével valamennyi futamot a budapesti stúdióból kommentáltak. Az állandó kommentátor Czollner Gyula volt, aki mellett – augusztus végéig – időnként Palik László kommentálta a versenyeket, ám Palik időközben távozott a Hungaroring éléről,[184][185] helyét a német nagydíjtól a szakkommentátor Walter Csaba vette át.[186] A helyszíni riporter Szujó Zoltán volt.[187] A stúdióműsorokat Gyulai Balázs és Héder Barna vezették, állandó vendégeik Wéber Gábor és Szabó Róbert voltak.