Baranya vármegye története

	Baranya vármegye
	Az egykori Megyeháza Pécsett
	; Baranya vármegye címere
	; Baranya vármegye címere
Fennállás	1000-1949
Ország	Magyar Királyság
Főbb települések	Pécs, ; Mohács, ; Siklós, ; Villány, ; Pécsvárad
	Népesség
Népesség	ismeretlen
Nemzetiségek	56,6% magyarok, ; 31,9% németek, ; 3,7% szerbek, ; 2,9% horvátok
Vallás	katolikusok, reformátusok
	Földrajzi adatok
Terület	5 176 km²
	Térkép
	Baranya vármegye térképe
	Baranya vármegye domborzati térképe

Baranya vármegye (németül: Komitat Branau, horvátul: Baranja, latinul: Comitatus Baraniensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság dunántúli részében. Jelenleg nagy része Magyarországhoz tartozik, a mai Baranya vármegye területe nagyrészt megegyezik vele, délkeleti fele pedig Horvátország része.

Földrajz

Baranya vármegye a Dráva alsó völgyszakaszának vidékén terült el az Alma folyó vonalától a Dráva Dunába való torkolatáig. Területei a Dráva mindkét partjára kiterjedt; északon a Zselic (ma Mecsek) erdőkig, délen a Pozsegahavasáig (ma Papuk hegység). Területének nagy részét dombságok fedték le: a Baranyai-dombság és a Mecsek.

A vármegyét keletről Bács-Bodrog, délről Verőce, nyugatról Somogy, északról Tolna, északkeletről pedig 1932-ig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék határolták.

A vármegyének két fontosabb folyója volt: a Duna és a Dráva. A területről eredő folyók, patakok a Zselic-Vashegy (ma Báni hegyek) tömbjéből déli irányba futva párhuzamosan völgyekre szabdalták a hátságot, a Duna és Dráva síkságán pedig holtágakban vesztek el.

A megye nyugati határát jelölő Alma folyó (ma Almás) jobb oldalról vette fel a somogyi Zselic felől határul szolgáló Karán patakot, dél felé folyva, majd a síkságot elérve halastavakat hozott létre, s medre alább közvetlenül a Drávába torkollott.

Az Almával párhuzamosan folyt az Okor vize (ma Bükkösdi víz), mely Okorvölgy falu környékén eredt; kiérve a hegyek közül jobbra a Gyűrű patakot, majd Okorág és a később Okorághoz csatolt Mónosokor alatt (ma Okorvíz a patak neve), innen keletnek fordult és egyesült az északkelet felől jövő Kőrös vízzel (ma Pécsi-víz).

Történelem

Baranya vármegye, hasonlóan a nyugati szomszédjához, Somogy vármegyéhez, egyike volt a legrégebben alapított magyar királyi vármegyéknek.

Baranya vármegye területe a római korban Alsó-Pannoniához tartozott. A népvándorlás és az avar birodalom bukása után a keleti frank birodalom dunántúli szláv hercegségének része lett. István király idejében a király a határvármegyék szervezésekor vármegye székhelyül Baranyavárat jelölte ki, melynek neve feltehetően az első ispánja nevéből ered.

A tatárjárás a megye területén is nagy pusztítással járt, magát Pécset is elpusztította. A veszteség azonban nem volt akkora, mint az Alföldön, mivel a megszállás itt kevesebb ideig tartott, s a lakosságnak módja volt arra, hogy az erdők és mocsarak közt elrejtőzzön. A legjobban a megye keleti sávja, a nagy hadiút környéke pusztult el, amelyen át Batu kán serege kivonult az országból.

A tatárjárás után a nagybirtokosok kővárakat építettek, és az elpusztult vidékeken is új nagybirtokosok jelentek meg, s megindult a telepítés is. Kővár épült ekkor többek között Pécsen, Pécsváradon, a Duna mentén fekvő Szekcsőn is.

A 16. században az Oszmán Birodalom elfoglalta a vármegyét, és megalapította a Mohácsi szandzsákot, ami egy török közigazgatási egység volt, székhelye Mohács. A 17. században Baranya vármegye területét bekebelezte a Habsburg Birodalom, majd visszakerült a Magyar Királysághoz. 1918-ban a vármegyét elfoglalták a szerb csapatok, és egy időre a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság irányítása alá vonták (ld még: Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság). Az 1920-as trianoni békeszerződés Baranya vármegye nagyobbik részét meghagyta Magyarországnak, kisebbik, délkeleti részét pedig Jugoszláviának ítélte. 1941-1945 között a vármegye területe kiegészült az elszakított résszel ("Baranyai Háromszög"), ám a világháború után Jugoszlávia visszaszerezte a területet. 1991-ben Horvátország függetlenné vált, azóta a délikeleti, elszakított rész Horvátországhoz tartozik.

Lakosság

A lakosság száma 1857-ben^[1] 258 350 volt. Közülük 170 281 magyar (65,91%), 68 817 német (25,09%), 8 750 horvát (3,39%) 14 502 szerb (5,61%) anyanyelvű volt.
A lakosság száma 1880-ban 293 414 volt. Közülük 147 474 magyar (50,26%), 97 475 német (33,22%), 32 328 szerb és horvát (11,02%) anyanyelvű volt.

1910-ben a vármegye összlakossága 352 478 volt, ebből:

199 659 (56,6%) magyar
112 297 (31,9%) német
13 048 (3,7%) szerb
10 159 (2,9%) horvát

nemzetiségűnek vallotta magát.

Közigazgatás

A török hódoltság után eleinte a török közigazgatási beosztás maradt érvényben. Baranya vármegye határait Esterházy Pál nádor elnöklete alatt Somogy, Tolna és Baranya küldöttei az 1534. évi dicalis lajstrom alapján állapították meg. Ezzel elvesztek a Dráván túli falvak Baranya számára, mert 1534-ben az a régió már török fennhatóság alatt volt.

Baranya megye községneveit a községnevek rendezése során a Belügyminisztérium 1903. XII. 2.-i 113.225/II.30 sz. rendelete határozta meg. 1925. november 13-án a belügyminiszter a 113–850/1925. V. számú rendeletével elrendelte, hogy a „cz”-vel írt helyneveket a továbbiakban „c”-vel kell írni.

Baranya vármegye járásai

Baranyavári járás: 1736–1941. augusztus 15. Székhelye 1921. augusztus 31.-ig Dárda, 1921. szeptember 1.-1941. augusztus 15. között Villány. 1701–1736 között a Baranyavári és Siklósi járás része volt.

Baranyavári és Siklósi járás: 1693–1736 között. Székhelye Baranyavár. 1736-ban kettévált Baranyavári és Siklósi járásokra

Dárdai járás: 1941. augusztus 16. – 1944. december 31. között. Székhelye Dárda.

Hegyháti (korábban Mecsekháti) járás: 1736–1950. május 31. között. Székhelye Sásd. A továbbiakban neve Sásdi járás volt.

Mohácsi járás: 1693–1736 és 1775-től. Székhelye Mohács. 1983-ig fennállt.

Pécsi járás: 1693–tól. Székhelye Pécs. 1978-ig fennállt.

Pécsváradi járás: 1871–től. Székhelye Pécsvárad. 1966-ig fennállt.

Siklósi járás: 1736–tól. Székhelye Siklós. 1693–1736 között a Baranyavári és Siklósi járás része volt. 1983-ig fennállt.

Szentlőrinci járás: 1775–1950. május 31. Székhelye Szentlőrinc.

Villányi járás: 1941. augusztus 16.-1956. január 31. között Székhelye Villány. 1956-ig fennállt.

Baranya vármegye főispánjai (1688–1950)

Bővebben: Baranya vármegye főispánjainak listája

Név	Tisztség	Időszak	Megjegyzés
gróf trakostyáni Draskovich János	főispán	1688. december 31. – 1692. április 2. (†)	A török megszállás utáni első főispán
gróf trakostyáni Draskovich Péter	főispán	1693. március 12. – 1698.
gróf trakostyáni Draskovich János	főispán	1698. december 31. – 1705.	A Pécsi püspökség javára elvesztette főispánságát, de igényét haláláig nem adta fel.
gróf Nesselrode Ferenc	püspök-főispán	1705. szeptember 12. – 1732. szeptember 29. (†)
gróf vallesassinai Thurn Antal	püspök-főispán	1732. december 5. – 1734. december 24. (†)
Cienfuegos Alvarez	püspök-főispán	1736. május 2. – 1739. augusztus 19. (†)
gróf karancsberényi Berényi Zsigmond	püspök-főispán	1739. december 4. – 1748. szeptember 25. (†)	1736-tól főispán-helyettes
Klimó György	püspök-főispán	1751. július 30. – 1777. május 2. (†)
gróf tolnai Festetics Pál	főispán	1777. május 16. – 1782. április 7.
verebi Végh Péter	főispán	1782. április 19. – 1807. március 5. (†)	1805-től már csak névleg főispán, helyettese fia, István volt.
verebi Végh István	főispán	1807. június 12. – 1834. szeptember 30. (†)
gróf saárdi Somssich Pongrác	főispán	1835. július 6. – 1847. november 4.
székhelyi Mailáth György	főispán	1847. november 4 – 1848.	1845-től főispáni helytartó
gróf németújvári Batthyány Kázmér	főispán	1848. április 22. – 1849.
székhelyi Mailáth György	császári és királyi biztos	1849. január 30. – október	másodszor hivatalban
szentkatolnai Cseh Ede	megyefőnök	1849. október 20. – 1850. február 21.
paulai Eckstein Rudolf	megyefőnök	1850. február 21. – 1851. április
szentkatolnai Cseh Ede	megyefőnök	1851. április – 1858. december 8.	másodszor hivatalban
dr. Szalay Nikodém	megyefőnök	1859. augusztus 15. – 1860. november
nagykéri Scitovszky Márton	főispán	1860. november 26. – 1861. november
dr. Szalay Nikodém	királyi biztos	1861. november – 1864. szeptember 2.	másodszor hivatalban
kőkeszi és nagymezei Csernyus Andor	főispán	1864. október 23. – 1867. április
báró kisfaludi és lubellei Lipthay Béla	főispán	1867. április 24. – november
bonyhádi Perczel Miklós	főispán	1868. május 24. – 1887. április 10.
vaszkai és kardosfalvi Kardos Kálmán	főispán	1887. április 10. – 1896. december 17.
dr. báró komlóskeresztesi Fejérváry Imre	főispán	1897. március 7. – 1905. december 27.
dr. gróf benyói és urbanói Benyovszky Móric	főispán	1906. április 23. – 1910. február 12.
nagyszigeti Szily Tamás	főispán	1910. február 17. – 1917. június 11.
dr. gróf benyói és urbanói Benyovszky Móric	főispán	1917. július 7. – 1918. november 22.	másodszor hivatalban
kereseszegi Kerese György	kormánybiztos	1918. november 22. – 1919. március 24.
Svachulay Zoltán	kormánybiztos-helyettes	1919. szeptember 11. – december 3.
dr. Blaskovich Iván	kormánybiztos	1919. december 3. – 1920. március 31.
dr. Prakatur Tamás	kormánybiztos	1920. március 31. – szeptember 30.	Csak 1921. október 16-án mentették fel állásából.
Klein Antal	kormánybiztos	1920. augusztus 15. – 1921. július 15.
Kiszely Gyula	kormánybiztos	1921. szeptember 27. – október 10.
dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc	főispán	1921. október 10. – 1931. augusztus 24.	Somogy vármegye főispánja is
gróf muraszombati, széchyszigeti és szapári Szapáry Lajos	főispán	1931. október 23. – 1935. március 8.	Somogy vármegye főispánja is
dr. gróf benyói és urbanói Benyovszky Móric	főispán	1935. március 8. – 1936. február 4. (†)	harmadszor hivatalban
Horvát István	főispán	1936. február 12. – 1938. március 18.
dr. Blaskovich Iván	főispán	1938. március 18. – 1943. január 20.	másodszor hivatalban
Nikolits Mihály	főispán	1943. január 20. – 1945. január 20.
dr. Boros István	főispán	1945. január 4. – december
dr. Kertész Endre	főispán	1945. december 11. – 1947. november 12.
dr. Gyetvai János	főispán	1947. november 12. – 1949. február
Bors Antal	főispán	1949. február – július
Bobánovics Jenő	főispán	1949. július 1. – 1950. március 15.