Bolkács

Bolkács (Bălcaciu, Bolkatsch)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Fehér
Község	Zsidve
Rang	falu
Községközpont	Zsidve
Irányítószám	517386
Körzethívószám	0x58[1]
SIRUTA-kód	5121
Népesség
Népesség	1299 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	20 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 11′ 10″, k. h. 24° 04′ 00″46.18611111, 24.0666666746.186111°N 24.066667°EKoordináták: é. sz. 46° 11′ 10″, k. h. 24° 04′ 00″46.18611111, 24.0666666746.186111°N 24.066667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolkács témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Bolkács falu Romániában, Fehér megyében.

Medgyestől nyugatra, légvonalban 23 kilométerre helyezkedik el.

Első említése 1319-ből maradt fenn Bolkach néven. Nevének egyéb változatai: Bolkách (1324), Balkaz (1332), Balkas (1395).

1319-ben már plébániáját említik. 1324-ben a talmácsi grófok birtokában volt. 1446-ban a küküllővári várbéliek kirabolták a falut és kárt tettek a plébános halastavában, ezért Hunyadi János kártérítésre kötelezte őket. 1478-ban Hunyadi Mátyás vásártartási jogot adományozott a településnek. 1494-ben a Hét Bíró jószágai közé került, azonban egy 1721-es okmány szerint a falu keteti része a Bethlen grófok birtoka volt, csak a nyugati tartozott a nagyszebeni királybíró fennhatósága alá. Benkő József a 18. században azt jegyezte fel, hogy a településnek pallosjoga és börtöne van. 1801-ben a falu néhány ház kivételével teljesen leégett.

A 19. század második felétől az első világháború végéig Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói járásához tartozott.

1850-ben 1205 lakosából 978 német, 133 cigány és 89 román lakosa volt. 1891-ben 1414 német és román lakosa volt. 1920-ban 1700 lakosának nemzetiségi összetétele: 1215 német, 266 román, 178 cigány. Míg 1977-ben az 1805 lakosnak majdnem fele volt német nemzetiségű, 1992-re az 1103 lakosból már csak 37 főnyi német maradt.

Gótikus erődtemploma a 14. század elején épült, ebből csak a szentély maradt fenn, amelyet védőbástyákkal, magas támpillérekkel alátámasztva, három emeletesre magasítottal. A régi templom hajóját 1807-ben bontották le és helyette 1807-1810 között egy háromhajós templomot építettek; a torony 1856-ban épült. A templom kettős falából csak a külső fal és öt bástyája maradt meg. Az 1990-es években a templom állaga romlásnak indult, 2003-ban a faluból elszármazott szászok honismereti egyesületének kezdeményezésére elkészült egy állagfelmérés és a restaurálás tervei. Az engedélyeztetés elhúzódása miatt az erődtemplom felújítására csak 2006-2007-ben került sor.

• Benkő József: Transsilvania specialis : Erdély földje és népe II. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 1999. 346. o. ISBN 973-26-0524-3
• Bolkács. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

• Bulkesch (német nyelven). HOG Bulkesch e.V.. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
• Bulkesch (német nyelven). www.siebenbuerger.de. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-57-4  
• Sanierung der Kirchenburg Bulkesch und Planung eines Museums im ehemaligen Pfarrhaus (német nyelven). Siebenbürgisch-Sächsische Stiftung. [2010. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 30.)

• Frieda Juchum: Bulkesch. Ein Dorf in Siebenbürgen. Hg. vom Hilfskomitee der Siebenbürger Sachsen, Schweinfurt 1970. 2. Aufl. Schweinfurt 1980
• Karczag Ákos: A történelmi Magyarország várai. (Hozzáférés: 2010. január 30.)^{[halott link]}
• Sara Klein: Leben im Siebenbürger Kokelgebiet. Universitätsdruckerei Dr. C. Wolf & Sohn, München. Diedorf 1998.

• Michael Binder