Neve a román (nőnemű) cârna (am. tömpe, csorba) melléknévből való és eredetileg nyilván hegyrajzi objektumot jelölt. 1733-ban Kerna,1750-ben Korna, 1760–1762-ben Kirna, 1808-ban Karna néven írták össze. Köznévi jelentése miatt 20. század eleji lakossága ezt már kellemetlennek érezte. 1919-ben vagy 1920-ban Nistor Grecu jegyző ötlete nyomán változtatták meg nevét egy, a Tabula Peutingerianán talált és valaha a mai falu közelében fekvő római településére, amely a „szelíd” jelentésű latinblandus szóból származik.
1784 november elején lakói felgyújtották a püspökség kocsmáját, ahol panaszaik szerint vizezett bort mértek. Ezután részt vettek az alvinci majorságok és nemesi udvarok felprédálásában. A rablott holmit egy tutajon szállították a faluba. A katonaság közbelépése után a hónap közepén azonban kiadták a „felbujtókat” és ígéretet tettek az okozott károk jóvátételére. Kérték a hadiadó és a természetbeni juttatások mérséklését és a határukhoz tartozó erdők használati jogának rendezését.
A görögkatolikus gyülekezet sokáig csupán pár családot számlált és csak 1867-re nőtt meg annyira a számuk, hogy templomot tudtak építeni.
1918-ban határának erdői továbbra is a gyulafehérvári püspökséghez, a rétek az alvinci Glück-uradalomhoz tartoztak.
.svg){kind=small}
