Neve szláv személynévi eredetű (*Dĕdoradъ). Történeti névalakjai: Dedraad (1319), Dedrad (1325), Drad és Drydag (1332–1335), Dedrada (1474), Dedrat (1750), Dedra (1760–1762). 1808-ban németül Zepling, románul Dredá,1873-ban magyarul Dédrád.
Az első birtokösszeírások alapján azonban valószínű, hogy eredetileg a mai Dedrád viselte a Széplak (1228: Sceploc) nevet, itt lehetett a Kacsics nemzetség birtokközpontja és a szászok betelepülésekor költöztették lakóit Dedrádszéplakra. Német neve valószínűleg szintén a magyar Széplakból való.
Története
A 13. században települt szász lakossággal. 1325-ben már iskoláját is említették. Eredetileg szabadfalu, később jobbágyfalu volt Kolozs vármegyében. 1607-ben azonban a közösség szabad bíráskodási jogot kapott Rákóczi Zsigmondtól, amibe a földbirtokosok nem szólhattak bele. Ezt a szabadalmat később többször is megerősítették. Az első kőházakat egy 1864-es tűzvész után építették, addig szalmával fedett faházakban laktak. A dedrádi szászok eladásra hagymát termesztettek.
1820 körül földjeit archaikus módon nyilas osztással művelték. A határ korábban huszonöt, akkoriban ötven „nyílra” oszlott. 10-12 évente ezeket újraosztották a falusiak között.[2]
1924 és 1929 között 320 szász lakója költözött Nagyszebenbe, Nagydisznódra és Szentágotára.[3] Szász lakosságának többségét, 388 családot a visszavonuló német csapatok 1944. szeptember 12-én Németországba költöztették. Helyükre 334 román, kisebb részt magyar család települt be. Az elmenekült szászok közül 1945 őszéig 357-en tértek vissza.[4]
.jpg)
.jpg)
.svg){kind=small}
