|
Felsőerdőfalva
Felsőerdőfalva (1892-ig Óleszna, szlovákul Stará Lesná, németül Altwalddorf) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában. FekvéseKésmárktól 10 km-re nyugatra, a Tar-patak bal partján fekszik. TörténeteA falu a 13. század végén erdőirtással keletkezett, első említése 1294-ből származik „Erdewfalva” néven, a Berzeviczy család birtoka volt. A 14. század elején Károly Róbert király adományából Kakas magiszter birtoka. 1315-ben „Menhardi”, 1394-ben „Erdoufalva” néven említik. 1720-ban Késmárk szabad királyi város tartozéka lett. 1787-ben 72 házában 508 lakos élt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Ó, és Új Leszna, Alt, und Neu Valldorf. Két német falu Szepes Várm. Ó Lesznának földes Ura Berzeviczi Uraság, fekszik Millenbachhoz nem meszsze, és annak filiája; Új Lesznának pedig földes Ura Horváth Úr, ez fekszik Nagy Szalókhoz közel, és annak filiája, lakosai katolikusok, határbéli földgyeik néhol soványak, legelőjök, és mind a’ két féle fájok van.”[2] Szlovák nevén csak 1808-ban említik először. 1828-ban 92 ház állt a faluban 668 lakossal. Lakói földművelésből, állattartásból, erdei munkákból, lenszövésből éltek. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ó és Új Leszna, két egymáshoz közel fekvő német falu, Szepes vmegyében, Kakas-Lomniczhoz nyugotra egy órányira, a Tátra alatt igen gyönyörü vidéken. Az elsőben lakik 120 kath., 487 evang., a másodikban 79 kath., 414 evang. lélek. Mind a két helységben van kath. és evang. templom. F. u. Berzeviczy, Szepesházy, Teőke. Késmárkhoz 3 óra.”[3] A 19. század végétől a falu lakói egyre inkább a tátrai idegenforgalomból éltek. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott. Népessége1910-ben 566, túlnyomórészt német lakosa volt. 2011-ben 1007 lakosából 814 szlovák és 108 cigány volt. Nevezetességei
További információk
Jegyzetek
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
