Izsákfalva

	Izsákfalva (Žakovce)
	; Izsákfalva zászlaja
	; Izsákfalva zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Késmárki
Rang	község
Első írásos említés	1347
Polgármester	Katarína Krullová
Irányítószám	059 73
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	KK
	Népesség
Teljes népesség	873 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	54 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	665 m
Terület	16,03 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 05′, k. h. 20° 24′49.083333°N 20.400000°EKoordináták: é. sz. 49° 05′, k. h. 20° 24′49.083333°N 20.400000°E
	Izsákfalva weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Izsákfalva témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Izsákfalva (1892-ig Zsákóc, szlovákul Žakovce, németül Eisdorf) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában.

Fekvése

Késmárktól 7 km-re délnyugatra, a Poprád mellett fekszik.

Története

1209-ben említik először „Isaac” néven, ezzel a Szepesség egyik legrégibb települése. A falut a tatárjárás után szászokkal telepítették be, akik rezet és higanyt bányásztak. Előbb a 16 szepesi városhoz tartozott, majd a Szepesi vár jobbágyvárosa lett. 1263-ban „Iszak”, 1317-ben „Isaak” a neve. 1412-ben egyike volt a Lengyelországhoz került szepesi településeknek. 1462-ben „Isaac alias Eysdorff” néven írják. 1465-től a Szapolyai család birtoka volt. 1651-ben „Isaakfalua vulgo Zakocz” néven említik. 1787-ben 70 háza és 587 lakosa volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZSAKÓCZ. Falu Szepes Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, réttyei posványosak, határja jó, erdeje, legelője elég van.”^[2]

1828-ban 99 házában 718 lakos élt. Lakói földműveléssel, bányászattal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Zsakócz, Eisdorf, Szepes vm. német-tót f. ut. p. Késmárkhoz délre 1 mfd. 197 kathol., 501 evang. lak. Kath. és evang. szentegyház. F. u. gr. Csáky Károlynő.”^[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.

1945 után német lakosságát kitelepítették, helyükre szlovákok érkeztek.

Népessége

1910-ben 596, túlnyomórészt német lakosa volt.

2001-ben 614 lakosából 595 szlovák volt.^[4]

2011-ben 871 lakosából 747 szlovák.

Nevezetességei

Szent Miklós plébániatemploma 1300 körül épült gótikus stílusban. A 18. században barokk stílusban átépítették.
Evangélikus temploma 1793-ban épült.
Egy 18. századi kastélya van.

További információk

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 21.)

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Archivált másolat. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 21.)

[1]

[2]

[3]

[4]