A Pontebbana (korábbi nevén K.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel) egy alig 89 km hosszú, kétvágányúvillamosított normál nyomtávolságú vasútvonal Udine és Tarvisio között a Velence és Villach közötti vasúti összeköttetésben. A Déli-Alpokon halad át Friuli-Venezia Giulia észak-olaszországi régióban. Egy 4 km-es szakaszon Udinénél a pálya csak egyvágányú.[1]
2000 novembere óta az új nyomvonalon újjáépített pályán 180 km/órás végsebességgel járnak a vonatok. Udinetől Carnia-ig a vasút nagyrészt ugyanazon nyomvonalon halad, mint 1995-ig, ám Carniatól Tarvisioig már új nyomvonalon halad. Csak Pontebba állomás, Ugovizza és Valbruna, valamint az osztrák határnál Thörl-Maglern állomásokat találjuk a régi vonalon. A 49,1 km hosszú pályából Carnia és Tarvisio között 40,6 kilométer alagutakban halad. Az új vonalon a távolsági vonatok menetideje Udine állomástól Tarvisio Boscoverde állomásig jó pályafeltételek mellett csak körülbelül 45 perc, míg a menetidő a régi pályán 100 perc körül volt.[2]
Két nyomvonal közül választhattak. Egyrészt a Predil-hágótólGörz-ig, ahol kapcsolódna a meglévő hálózathoz Trieszt és Udine irányába. A második lehetőség egy pálya Pontafeltől Udinéig, ugyancsak összekötve a meglévő Görz-Trieszt vonallal.[3]
Vasúti híd a régi Pontebbananál a Fella Chiusaforte folyó felett
Mivel az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború után Friuli legnagyobb részét és Veneto tartományt az Olasz Királysághoz csatolták, a Friuli és Veneto között tervezett vasútvonal nagy része olasz területre került, Ausztria számára csak a Predil–Görz változat maradt megvalósítható. Végül ez a változat nem épült meg.
Később úgy döntöttek, hogy a Kanal-völgyön keresztül, az osztrák Tarvistól induló k.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel szárnyvonallal biztosítják az összeköttetést az olasz vasúti hálózathoz Pontafelnél, mely 1866 óta osztrák–olasz határváros volt. A 24,7 km hosszú szakaszt 1879. október 11-én nyitották meg a helyi,[4] majd október 30-án a nemzetközi forgalomnak.[5]
A pálya további (olasz területen futó) része Pontafel határállomástól tovább az olasz Udinébe végig kis karzatokon és viaduktokon át vezetett a Fella folyó völgyében és gyakran érték súlyos természeti csapások, pl. földrengés. Az üzemeltető nem tudott megállapodni egy közös állomásban, ezért sokáig két állomás volt: egy Pontafelben, egy másik pedig Pontebbana városrészben.
Így 1879-ben a hivatalosan is megnyitott Pontebbana vasútvonallal megvalósult a vasúti összeköttetés Trieszt, Udine, Pontafel, Villach, Salzburg és München között. 1919-ben a Saint-germaini békeszerződés értelmében a Kanal-völgy és a vasútvonal teljes egészében az Olasz Királysághoz került.
Mivel a régi nyomvonalon haladó pályát sokszor érték és rongálták meg súlyos természeti csapások - 1976-ban és 1978-ban erős földrengés is pusztított - ezért az 1970-es évek végén elkezdték az új nyomvonal építését. Az új szakaszokat lépcsőzetesen, délről északra haladva nyitották meg, az utolsó szakasz Ugovizza Valbruna-től Tarvis-ig az új pályaudvarral 2000. november 26-ra készült el..[6]
Baleset
1918. augusztus 14-én súlyos vasúti baleset történt Uggowitz vasútállomáson. Hibás váltóállítás miatt két kirándulóvonat frontálisan ütközött. Tizenegy ember halt meg a balesetben.[7]
Bernhard Neuner: Bibliographie der österreichischen Eisenbahnen von den Anfängen bis 1918, 2. kötet: Einzelne Bahnen, Projekte, Eisenbahnatlanten und Karten, Stationsverzeichnisse, Kursbücher, Eisenbahnführer, Verkehrsgeographie, Walter Drews Verlag, Wien, ISBN 3-901949-00-3 (2002)
Anna Zanier, Claudio Canton, Roberto Carollo, Mauro Bigot: La strada ferrata della Pontebba. (italienisch). Senaus, Udine 2006, ISBN 88-901571-5-1. [8]
Detlef Löffler (Hrsg.), Franz Gansrigler, Christoph Posch: Wien – Triest. Der Drang in den Süden. Von den Anfängen der Kronprinz-Rudolf-Bahn bis zum heutigen Ausbau der Südbahn und der Pontebbana. Styria-Verlag, Wien, Graz, Klagenfurt 2008, ISBN 978-3-222-13257-5.
↑Elmar Oberegger: Udine-BahnArchiválva2010. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Enzyklopädie. Der Alpen-Donau-Adria-Raum. 2007, abgerufen am 19. Juli 2009.
↑Ignaz Konta: Geschichte der Eisenbahnen Oesterreichs vom Jahre 1867 bis zur Gegenwart. In: (Karl Prochaska): Geschichte der Eisenbahnen der österreichisch-ungarischen Monarchie. (Prachtausgabe). Band 1,2., Wien 1898, Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund[halott link], S. 246.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pontebbana című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
