Oltszem

	Oltszem (Olteni, Altzen)
	Református templom
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Székelyföld
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Kovászna
Község	Sepsibodok
Rang	falu
Községközpont	Sepsibodok
Irányítószám	527036
SIRUTA-kód	63919
	Népesség
Népesség	711 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	685 (2011)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	546 m
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 58′ 36″, k. h. 25° 50′ 53″45.976733°N 25.847991°EKoordináták: é. sz. 45° 58′ 36″, k. h. 25° 50′ 53″45.976733°N 25.847991°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Oltszem témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Oltszem (románul Olteni, németül Altzen) falu Romániában, Erdélyben, Kovászna megyében. Az oltszemi Mikó-kastéllyal szemben kitűnő fogathajtóverseny-pálya van, jelenleg Romániában ez az egyedüli, mely alkalmas nemzetközi, akár világversenyek lebonyolítására is.^[2]

Fekvése

Sepsiszentgyörgytől 13 km-re északra, az Olt jobb oldali teraszán fekszik, az úgynevezett Olt-fejben. A Baróti-hegység és a Bodoki-hegység közötti völgyben, a DN12-es főút mentén található. Közigazgatásilag Sepsibodok községhez tartozik.

Nevének eredete

Nevét arról kapta, hogy itt az Olt völgye kezd kinyílni, így ez mintegy tágabb térségre nyíló szeme az Olt völgyének.^[forrás?]

Története

Területe ősidők óta lakott. A Mikó-kastély északi oldalánál a Vármege nevű helyen őskori telep volt, mellette 2. századi római castrumot tártak fel, melynek alapjain középkori erőd épült. 1332-ben Olotnu-Olthzeme néven említik először.

A falunak 1910-ben 638 magyar lakosa, 1992-ben 608 lakosa volt, ebből 606 magyar és 2 román.

2007-ben huszonnégy sepsiszéki falu közül Oltszem nyerte el a Madárbarát falu címet, melynek jelképe a falu közelében fészkelő, fokozottan védett haris^[3]^[4]

Oltszemen az oktatás az író és püspök Makkai Sándor nevét viselő elemi iskolában zajlik.^[5]

Látnivalók

Református temploma az Olt feletti magaslaton áll, középkori eredetű, de a többszöri átalakítások miatt eredeti formáját elvesztette.
A falu északi végében magaslaton látható a gr. Mikó Miklós által 1827-ben épített Mikó-kastély.
A falu térségében, az Olt bal partján két várromot találhatunk, ezek a Herecz-vára és Leányka vára. Az egykori várak építésének kora pontosan nem mondható meg, környéküket régészeti rezervátumnak nyilvánították.

Mikó-kastély

Bővebben: Mikó-kastély (Oltszem)

A székelyföldi késő klasszicista építészet egyik jelentős, nagyon jó állapotban lévő, egységes és összetett alkotása.

Herecz-vára

A falutól északra Málnás felé félúton az Olt bal partja fölé kiszögellő hegytetőn jelentős nagyságú ősi vár maradványai láthatók, amelyet Herecz vagy Mikóvárnak neveznek. A monda szerint a várat óriások építették és lakták, akik pár lépéssel a hegyláncolatban lévő Kincsás várához értek. A hagyomány szerint az itt lakott hatalmas hős hatalma alá tartozott 9 falu: Oltszem, Bodok, Zoltán, Étfalva, Martonos, Fotos, Gidófalva, Angyalos és Besenyő. Ez az óriás hős nem lehetett más, mint a Mikóék valamelyik őse, mivel a család már a 14. században a térségben volt, és akár innen is eredhet a „Mikó-vára” elnevezés. 1827-ben gróf Mikó Miklós lebontatta a várat, az elbontott falak köveiből építették a Mikó-kastélyt, erre utal a főbejárat feletti kőtábla felirata is. A hagyomány szerint Oltszem és Málnás régebbi kőházai is ezen vár alapanyagaiból készültek.

Leánykavára

Oltszemtől északkeletre, a Mikó-kastéllyal szemben az Olt bal partján a Bodoki-hegység egyik hegyhátán találhatók Leánykavár maradványai. A vár őskori telepre épített La Tène kori erőd volt és a római uralomig állott. A legenda szerint Kincsás és Herecz-várának nagyon szép leányaik voltak, és mivelhogy féltették, ezt a várat nekik építették, és ide rejtették el őket. Egy összekötő út volt a Kincsással, melyet „Hintó-útjá”-nak neveztek, piros kör turistajelzéssel ma is bejárható. Hagyomány szerint a várat a Herecz-várával egy alagút kötötte össze – ezen jártak haza a lányok látogatni a szüleiket. A Leánykavára alatti lapályon világszínvonalú lovas fogathajtó pálya épült 2017-ben.

Jegyzetek

↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kovászna megye. adatbank.ro
↑ Bokor Gábor. „Újjáélesztett lótenyésztés Oltszemen”, Háromszék, 2021. március 30.
↑ Willmann Walter: Harismadár és miniszter szerszámosládával. Székely Hírmondó, 2007. május 22. (Hozzáférés: 2010. január 6.)^{[halott link]}
↑ Oltszem, a madárbarát falu. Krónika, 2007. május 22. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 6.)
↑ Kisgyörgy Zoltán: Oltszem a közön. Háromszék, 2007. július 7. (Hozzáférés: 2010. január 6.)

További információk

Képek az oltszemi Mikó-kastélyról
Képgaléria Oltszemről és Málnásfürdőről – www.erdely-szep.hu
Oltszem Sepsibodok község honlapján

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kovászna megye. adatbank.ro

[2] Bokor Gábor. „Újjáélesztett lótenyésztés Oltszemen”, Háromszék, 2021. március 30.

[auto2-3] Willmann Walter: Harismadár és miniszter szerszámosládával. Székely Hírmondó, 2007. május 22. (Hozzáférés: 2010. január 6.)^{[halott link]}

[auto3-4] Oltszem, a madárbarát falu. Krónika, 2007. május 22. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 6.)

[auto1-5] Kisgyörgy Zoltán: Oltszem a közön. Háromszék, 2007. július 7. (Hozzáférés: 2010. január 6.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]