Ióannész Malalasz vagy Melalasz (Ἰωάννης Μαλάλας, Joánisz Malálasz, latinul: Ioannes Malalas, 491 körül – 578) középkori bizánci krónikaíró. Elgörögösödött szír történetíró, egyházi szónok. Szír és görög nyelven egyaránt hagyott hátra írásokat.
Élete és működése
Életrajz nem maradt fenn róla, emiatt életútjára nézve csak találgathatunk. Legjelentősebb fennmaradt műve, az 565-ig vagy 573-ig terjedő Világkrónika(Khronographia) csupán egyetlen, megcsonkított kéziratban maradt ránk. Elsősorban Iustinianus császárra, annak perzsa háborúira, illetve a monofizita eretnekségre vonatkozóan tartalmaz értékes adatokat. Jelentősége – történeti adatain túl – abban áll, hogy művének nyelvezete nem a bizánci történetírók archaizáló stílusát, a Kr. e. V. század attikai görögét követi, hanem korának köznyelvi görögjét, a koinét. Ennek ellenére Malalasz volt a későbbi bizánci krónikások egyik mintaképe, és hatása meglátszik a szláv krónikairodalomban is.[1]
Részlet művéből
Iustinianus bezáratja az athéni egyetemet:
Ugyanezen Dekiosz consulsága idején Jusztiniánusz császár egy Athénba küldött rendeletben megtiltotta, hogy bárki bölcseletet oktathasson, vagy a jogtudományt magyarázza; s minden városban betiltotta a kockajátékot. Miután akadt Bizáncban néhány kockajátékos, akik még ocsmányul káromkodtak is, levágták a kezüket, és tevéken körülhordozták őket
részletek INː (szerk.) Simon Róbert – Székely Magda – Dimitriosz Hadziszː A bizánci irodalom kistükre, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974, ISBN 963-07-0345-9, 77–87 p
