|
Tolna (Magyarország)
Tolna (németül: Tolnau) város Tolna vármegyében, a Tolnai járás székhelye. Hozzá tartozik közigazgatásilag Mözs is, amely egészen 1989-ig önálló község volt, s csak akkor csatolták Tolnához; ez volt az elmúlt évtizedek utolsó magyarországi településegyesítése. Jelenleg közel 11 ezer fős lakosságával a megye ötödik legnépesebb települése. Névadó településként várával és dunai révjével a középkorban huzamosabb ideig közigazgatási, gazdasági és kulturális központja volt a vármegyének. A 16. században ideiglenesen a három részre szakadt Magyar Királyság területén az egyik legnagyobb településsé vált, jelentőségét a tizenöt éves háborúig megőrizte. Az ezt követő egy évszázadnyi hanyatlás során majdnem teljesen elpusztult, a 18. században a német telepesek virágoztatták fel újra a mezővárost. Dunai kikötője miatti jelentős kereskedelmi szerepét fenntartotta a folyó szabályozásáig, ahogy jelentős malomiparát is. A fejlődés ezután is folyamatos maradt, bár lendülete megtört, ekkor épült ki a jelentős laktanyája is. A 19. század fordulóján a selyemgyár megépülésével a textilipar vált meghatározóvá a nagyközséggé "lefokozott" településen. A 20. század során Tolnát nem kerülték el a világháborúk veszteségei, a tanácsköztársaság vagy az 1956-os forradalom véres eseményei: a zsidó polgárságot szinte teljesen deportálták, a német kitelepítés is érintette a lakosságot, elsősorban Mözsön, a laktanyában pedig szovjet logisztikai csapatok állomásoztak a Kádár-korszak alatt. A városi rangot 1989-ben nyerte el, a rendszerváltozást követően a helyi lehetőségekhez képest élhető és fejlődő kisvárossá vált. Jelenleg központi szerepet tölt be a szomszédos településeknél, jelentős helyi munkaadókkal, gimnáziumával és közigazgatási funkcióival mint járásszékhely. Ezzel párhuzamosan a közeli megyeszékhely Szekszárd agglomerációjának legnagyobb települése Tolna. FöldrajzFöldrajzi fekvése A terület három táj, Mezőföld, a Sárköz és a Tolnai-dombság találkozásánál található. Tolna az előbbi kettőnek a határán a Duna jobb partján, egy ártérbe benyúló magasparton alakult ki. A város mai közigazgatási területét északnyugaton a Mezőföld homokos talaja és dombvonulatai, délkeleten pedig a Duna egykori ártere uralja.[3] A dunai rév és a központi elhelyezkedés mindig is vonzóvá tette ezt a területet a kereskedelem és a közlekedés szempontjából, a különböző korszakokban jelentős települések jöttek létre a helyszínen. Elhelyezkedés Az ország déli, középső részén, Tolna vármegye keleti felének közepén található. Távolság Budapesttől déli irányban 140 km, Pécstől északkeletre 60 km, Szekszárdtól északra mindössze 10 kilométer távolságra található. A szomszédos települések: észak felől Tengelic, északkelet felől Fadd, délkelet felől Bogyiszló, délnyugat felől Szekszárd, északnyugat felől pedig Szedres és Fácánkert. Éghajlata Alapvetően alföldi tájon fekszik a város az ország déli részén, ezért száraz kontinentális éghajlat, átlagnál magasabb hőmérséklet és magas napsütéses óraszám jellemző (2000-2100 óra évente). A legmelegebb hónap július-augusztus, a leghidegebb a január. Az uralkodó szélirány az északnyugati, gyakoriak az erős szelek a vidéken. A terület azonban csapadékosabb az ország középső és keleti részeihez viszonyítva (átlagosan 650-700mm csapadék éves szinten), a mediterrán éghajlati hatásoknak köszönhetően. A legtöbb csapadék április-június és október-novemberi hónapokban hullik, a téli időszak jellemzően a legszárazabb.[4][5] Településrészek
MegközelítéseKözúton A város jól megközelíthető helyen fekszik Az M6-os autópálya nyugatról kerüli a települést, az M9-es autóúttal a Mözstől délre keresztezik egymást. Közigazgatási területén áthalad a belterület északi szélét is érintve a 6-os főút, határai közt ágazik ki ebből a 63-as főút Székesfehérvár irányában. A település így kiváló észak-déli és nyugati-keleti irányú úthálózati kapcsolatokkal is rendelkezik. A települést átszeli a Dunaszentgyörgytől Szekszárdig húzódó 5112-es út és az abból Bogyiszló felé kiágazó 5116-os út, valamint néhány alsóbbrendű út, úgymint a belvárost a 6-ossal északi irányban összekötő 51 163-as vagy a Fácánkertre vezető 51 164-es számú mellékutak. Vasúton Vonattal a város a Sárbogárd–Bátaszék-vasútvonalon érhető el. Megállója Tolna-Mözs vasútállomás. A várost naponta többször érintik vonatok Gemenc InterRégió néven Baja és Székesfehérvár között, melyek Sárbogárdon InterCity csatlakozást biztosítanak Pécs és Budapest felé. TörténeteEtimológiaA név bizonytalan eredetű. Valószínűsíthető, hogy a létező ősi magyar Tolna esetleg Tolma személynévből származik. Azonban a korábban széles körben elfogadott középkori latin telonum ’vám’ főnév többes számú telona alakja sem vethető el névadás alapjaként. Ez azzal kapcsolatos, hogy a település fontos dunai átkelő, vámszedőhely volt a középkor folyamán.[6] Első megtelepedéstől a népvándorláskor végéigRégészeti kutatások nyomán jól ismert a környék múltja M9-es autóút és az M6-os autópálya megelőző feltárásaiból, a kedvező környezetben már az kőkorszak végétől, folyamatos volt a területen az emberi megtelepedés. ŐskorNeolitikumból (nagyjából a Kr. e. 6. évezredtől) ismertek az első megtelepedés nyomai Tolna és Mözs határában. A 2000-es évektől kezdve több jelentős Dunántúli Vonaldíszes kultúrához tartozó települést tártak fel.[7][8][9] Számos rézkori, bronzkori lelőhely a vidék állandó lakottságra utal. ÓkorA vaskorban pannonok és főként az eraviszkuszok által benépesített Dunántúlt Az 1. században hóditotta meg a Római Birodalom, és szervezte meg Pannonia provinciát. Az 5. századig Tolna vidékén haladt a Limes Pannonicus, melynek nyomvonala ismert.[10] Tolna környezetében feküdt a mérföldkövek[11] és itinerariumok alapján a limes egyik castruma, Alta Ripa (jelentése: "magas vagy alcsony part", mindkét értelmezés igaznak tekinthető). Maradványai eddig nem kerültek elő, körülmények azt valószínűsítik, hogy elpusztult nyomtalanul, a Duna elmosta a limes 5 km-es szakaszát Tolna szomszédságában az elmúlt 1500 év alatt. Más római erődök is gyakran szenvedtek jelentős pusztulást a folyó okozta erózió miatt (például Lussonium), de jóval későbbi, középkori Tolnavár jelentős részben hasonló sorsa jutott. Régészetileg számos közvetett adat utal római településre. Tolna és Mözs északnyugati határában római temetők,[12] Mözstől délre egy feltárt limes menti őrtorony, a tolnai kálvária kápolna közeléből pedig római Herkules oltárkő amit 1826-ban ástak ki.[13] NépvándorláskorAz 5. századból Mözs Icsei-dűlőben egy település és temető ismert amely fontos információkkal szolgált a népvándorláskorban a helyi népek együttéléséről.[14] A selyemgyár területén is került elő 5. századi temetkezés. Később az avar uralom időszakában Szekszárdon regionális központ működött, Tolnán is tetten érhető a jelenlétük. A honfoglalás után a magyarok megszállták a Duna mentét így Tolna környékét is, Mözs Száraz-dombon egy köznépi temetőt tárt fel Rosner Gyula,[15] Tolna belterületén pedig egy magányos honfoglaló sír bizonyíték jelenlétükre. A Sárköz északi része a 10. században nagy jelentőséggel bírt és korán magyarok lakta területté vált, Győrffy György feltételezte, hogy Tolna és Kalocsa vidéke volt Árpád leszármazottainak nyári szállása. Szerinte szállásterületeket a személynévből képzett helynevek jelzik.[16] Tolna határában szerencsésen fennmaradt a középkorból két ilyen erdőnév is: Vajka (ma is élő helynév) és Tarkacsia egy 1436-os periratból.[17] KözépkorÁllamalapítástól a tatárjárásigTolna vármegye születése (és ezzel együtt Tolnán az ispáni központ létrejötte) a 11. század első felében történt bizonyára Szent István uralkodása alatt, de erre csak szórványos emlékanyag alapján lehet következtetni. Tolna vármegye határait a Pécsi püspökség 1009-es alapításakor is említik. Ez alapján valószínű, hogy egy időszakban szerveződött meg az egyházi (tolnai és a regölyi főesperesség[18]) és a világi igazgatás.[19][20] Első hiteles említésen Tolnának 1055-ben a tihanyi alapítólevél, amiben Thelena-nak nevezték a települést, és vámbevételeinek 1/3-ad részét az apátságnak adományozta I. András. Valószínűsíthető geszta hagyományból, hogy időszakosan hercegi birtok volt a 11-12. században. 1130-körül II. István Tolnán telepítette le a trónörökös Vak Bélát, itt születhetett ekkor II. Géza is.[21] Később, a tatárjárás idején bizonyára Tolnavárat is feldúlták a mongol hadak 1242-ben, hasonlóképpen a megye keleti felében több településhez, a közeli cikádori apátsághoz, vagy erősségekhez országszerte.[22] Az ispánsági földvárra csak közvetett bizonyítékok vannak, régészeti emlék is alig ismert a korszakból Tolnán. Első említése csak a 13. századból származik. A többi ispánsági központhoz hasonló lehetett, emiatt hívták Tolnavárként a 15. század közepéig. Az ispánsági várban, vagy közvetlen közelében állt a 16.-18. századi adatok alapján azonosítható esperesi egyház,[18] a később létrejött, 1279-ben külön említett falunak plébániatemploma volt, Szent István királynak szentelve (1333-ban tizedjegyzékben említik papját, 1429-ben titulusát). A birtok az Árpád-korban végig királyi kézen volt, a korai vármegye és várbirtok központjaként általában az ispán igazgatása alatt.[23] A tatárjárás és Mohács közötti időszakA 15. század második felében Tolnavár település már mezőváros, megyegyűléseket is tartottak itt. Színvonalas középfokú oktatás is lehetett, fennmaradt adatok alapján. A század közepén a város címerhasználati jogot kapott V. Lászlótól. Mátyás király országjáró útjai idején gyakran megszállt Tolnaváron, 1463-ban országgyűlést is tartott itt, a török elleni hadjáratra készülve. 1466-ban újra országgyűlés volt a városban. Ebben az időben gyorsan fejlődő, virágzó helység volt, színvonalas iskolával, és mezővárosként is szabad királyi városi kiváltságokkal[forrás?] Török hódoltság alatt ÚjkorA település újratelepítése A 18. század első felében III. Károly király a Wallis grófoknak adományozta a területet. Az új urak német telepeseket hívtak a mezővárosba, amelynek újra volt vásártartási joga is. Tolna hamarosan újra gazdát cserélt, az Apponyiaké, majd a Festeticseké lett. 1745-ben tűzvész pusztított a városban, de ez csak rövid időre akasztotta meg a fejlődést. A 19. században szabályozták a Duna déli szakaszát, a tolnai ág eliszaposodott, így a város megmenekült az állandó árvízveszélytől, de kikötőjét elveszítette, a halászatot jelentősen sújtotta az intézkedés, és a vízimalmokat is át kellett telepíteni. A selyemfonó 1900 és 1971 között működött, ma kis múzeum állít neki emléket. A ma legnagyobbnak számító foglalkoztató, a Fastron 1993-ban települt le a városban.[24] 20. század 1989-ben Tolnához csatolták Mözs községet, ezzel egy időben városi rangot kapott. Napjainkban KözéletePolgármesterei
A 2024-es önkormányzati választás eredménye
NépességeA település népességének változása: A népesség alakulása 1980 és 2024 között
Adatok: Wikidata A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84%-a magyarnak, 4,3% németnek, 2,8% cigánynak, 0,2% románnak mondta magát (16% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 45,2%, református 6,7%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 17,5% (28,6% nem nyilatkozott).[35] 2022-ben a lakosság 88,2%-a vallotta magát magyarnak, 2,3% cigánynak, 2,2% németnek, 0,1-0,1% szerbnek, ukránnak és románnak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 30,4% volt római katolikus, 5,1% református, 0,9% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 1,1% egyéb keresztény, 1,3% egyéb katolikus, 18% felekezeten kívüli (42,9% nem válaszolt).[36] GazdaságIntézményekLátnivalók
Itt született
Testvérvárosok[37]Jegyzetek
További információk A Wikimédia Commons tartalmaz Tolna (Magyarország) témájú médiaállományokat.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
