Šumetlica
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Bród-Szávamente
Község	Csernek
Jogállás	falu
Irányítószám	35404
Körzethívószám	(+385) 34
Népesség
Teljes népesség	177 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	225 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 18′ 54″, k. h. 17° 23′ 35″45.315, 17.39345.315000°N 17.393000°EKoordináták: é. sz. 45° 18′ 54″, k. h. 17° 23′ 35″45.315, 17.39345.315000°N 17.393000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Šumetlica témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Šumetlica (1910 és 1981 között Šumetlica Cernička) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Csernekhez tartozik.

Bródtól légvonalban 51, közúton 64 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 22, közúton 29 km-re nyugatra, községközpontjától 4 km-re északra, a Psunj-hegység völgyében, a Šumetlica-patak partján fekszik.

1399-ben „Sumeticha”, 1454-ben „Somothycha” néven említik és talán azonos az 1464-ben „Somethygacz” alakban említett településsel is.^[2] 1497-ben nemesi birtokként említik Cserneki Benedek fia Pál birtokaként, melynek birtokába Dezső fia Istvánt vezetik be. A szomszédos Giletincivel együtt szétszórtan feküdt a Psunj déli lejtőin.

A török kiűzése után 1691-től főként Boszniából pravoszláv vlachok települtek ide. 1760-ban csak két katolikus család élt a településen. A Psunj lejtőin szétszórtan fekvő Šagovina, Giletinci és Šumetlica falvaknak közös temetőjük volt. Istentiszteletre a Csernek határában álló Szent Lérárd templomba, később Csernekre jártak. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Shumetlicza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sumetlicza” néven szerepel.^[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sumetlicza” néven 62 házzal, 46 katolikus és 402 ortodox vallású lakossal találjuk.^[4]

1857-ben 158, 1910-ben 279 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 88%-a szerb, 11%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 72%-a szerb, 14%-a horvát, 10%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A lakosság összetétele azóta teljesen megváltozott. A délszláv háború idején 1995-ben szerb lakossága Boszniába és Szerbiába menekült. Helyükre a háború után horvátok települtek be. 2011-ben a településnek 223 lakosa volt. A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, a szőlőtermesztés és az állattartás. A faluban nincs katolikus kápolna, az istentiszteleteket az 1930-ban épített iskolában tartják. A falunak vízvezetéke, vegyesboltja és közösségi háza van. Szépen rendezett sportliget is található a településen több sportpályával.

Szent Petka tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1745-ben épült azon a helyen, ahol ma a fasiszta terror áldozatainak emlékműve áll. A templomból mára semmi sem maradt, csak az azt övező kerítés áll még. 1941 nyarán a faluba bevonuló usztasák rombolták le, anyagát a környező falvakban értékesítették házépítés céljára. Berendezését Újgradiskára szállították.

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)