Bukolya (Bukovlje)
A falu bejárata.
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Bród-Szávamente
Község	Bukolya
Jogállás	község
Polgármester	Davor Petrik (SDP)
Irányítószám	35209
Körzethívószám	(+385) 35
Népesség
Teljes népesség	2727 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	105 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 11′ 24″, k. h. 18° 04′ 12″45.19, 18.0745.190000°N 18.070000°EKoordináták: é. sz. 45° 11′ 24″, k. h. 18° 04′ 12″45.19, 18.0745.190000°N 18.070000°E
Bukolya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bukolya témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Bukolya (horvátul: Bukovlje, 1910 és 1971 között Bukovlje Podvinjsko) falu és község Horvátországban, Bród-Szávamente megyében.

Bród központjától 5 km-re északkeletre, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység déli lábánál, az Igrač-hegy alatt, a Bródról Diakovárra menő főút és az A3-as (Zágráb-Lipovac) autópálya mentén fekszik. Kelet felől Garcsin (Garčin) község, délkelet felől Felsőverba (Gornja Vrba), délnyugat felől Bród városa (Slavonski Brod), míg északról Névna (Levanjska Varoš) határolja. A település a Dilj-hegység lejtői és a Száva menti síkság találkozásánál terül el.

A községben a 2011-es népszámlálás szerint 3.108 lakos élt.

• Bukolya (Bukovlje) – 1.982 fő
• Ježevik – 63 fő
• Korduševci – 161 fő
• Šušnjevci – 258 fő
• Vranovce (Vranovci) – 644 fő

A lakosok többsége (96,1%) horvát nemzetiségű, csekély szerb (2,3%) kisebbség mellett.

Bukolya területe már a történelem előtti időben is lakott volt. Ezt igazolják az „Igrač” lelőhely régészeti leletei, melyek az újkőkori Starčevo-kultúra korai időszakához tartoznak. Az őskori és a középkori település is az Igrač-hegy déli teraszain feküdt. 1422-ben „Bokolya”, 1446-ban „Bwkowya”, 1448-ban „Bukoya”, 1450-ban „Bwkowa”, 1483-ban „Bwkouye, Bwkowye” alakban említik a korabeli oklevelekben. A tomicai uradalomhoz tartozott, ^[2] így vele együtt Névna várának tartozéka volt. A névnai Treutel család után a lévai Cseh család birtoka lett. 1445-ben lévai Cseh Péter Podbacsiai Bálintnak, majd 1447-ben és 1448-ban Tomiczai László, Barnabás és Pál garai városi polgároknak zálogosította el. 1450-ben és 1453-ban Kórógyi János macsói bán zálogbirtoka lett, aki 1454-ben megvásárolta. Kórógyi János fia Gáspár a grabarjai Beriszló családnak adta zálogba. A Kórógyi család kihaltával Mátyás király Névna várával együtt 1472-ben monoszlói Csupor Miklósnak, majd az ő halálával 1474-ben Gábor kalocsai érseknek és testvérének Matucsinai Zsigmondnak adományozta.^[2]

A török 1536-ban szállta meg, de lakossága a török uralom idején is megmaradt, később azonban a felszabadító harcok során puszta lett. Az 1579-es török összeírásban a pozsegai kádiluk részeként öt házzal találjuk. 1698-ban „Bukovie” néven csak pusztaként, „Jessevics” és „Tomicza” szomszédjaként szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.^[3] 1730-ban az egyházi vizitáció jegyzőkönyve szerint már 8 ház és egy kápolna is állt a településen. 1746-ban 15 házában, 26 családban, 131 fő lakott. 1754-ben megemlítik, hogy kápolnája Keresztelő Szent Jánosnak volt szentelve. 1760-ban az egyházi vizitáció 16 házzal, 39 családdal és 202 katolikus lakossal említi. 1765-ben megemlítik, hogy a falu nemrég új Keresztelő Szent János kápolnát épített harangtoronnyal, plébánosa pedig Matija Alković volt.^[4] A katonai határőrvidékek megszervezése után a bródi határőrezredhez tartozott.

Az első katonai felmérés térképén „Bukovie” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bukovje” néven szerepel.^[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bukovje” néven 70 házzal, 369 katolikus és 5 ortodox vallású lakossal találjuk.^[6] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

A településnek 1857-ben 226, 1910-ben 496 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 70%-a horvát, 17%-a ruszin, 9%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 1982, a községnek összesen 3108 lakosa volt.

Lakossága hagyományosan a mezőgazdaságból élt. A 19. század végén és a 20. század elején jelentős volt a selyemhernyó tenyésztés is, a Bród felé vezető út mentén e célból nagy eperfa ültetvények voltak. Később a településre egyre inkább hatott a közeli Bród fejlődése és a lakosság egyre nagyobb számban a bródi üzemekben dolgozott.

• Szent József tiszteletére szentelt római katolikus temploma a podvinjei plébánia filiája.
• Görög katolikus temploma.
• Az „Igrač” nevű régészeti lelőhelyen, Brodsko gorje déli teraszain őskori és középkori település maradványait találták. A középkori leletek 15. századiak. Az őskori leletek az újkőkorszakból a Starčevo-kultúra korai időszakából, a lineáris A időszakból származnak.^[9]

KUD „Vranovci-Bukovlje” kulturális és művészeti egyesület női énekkarral.

• NK Slavonac Bukovlje labdarúgóklub
• KK Slavonac Bukovlje tekeklub
• NASB Slavonac Bukovlje labdarúgó akadémia
• ŠN Bubamara labdarúgó iskola
• ŠK Slavonac Bukovlje sakk-klub

• A község honlapja (horvátul)
• A község kulturális emlékei (horvátul)
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye, Bp., 1894
• Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Bród turisztikai irodájának honlapja (horvátul)