|
Sárvár
Sárvár (németül: Kotenburg, Rotenturm an der Raab, latinul: Bassiana, szlovénul: Mala Sela) város a Nyugat-Dunántúlon, Vas vármegye második legnagyobb települése, a Sárvári járás székhelye. Vendégéjszakák tekintetében Magyarország 12. legnépszerűbb települése (2022-es adat). Sárvár a Rába partján fekszik, a Kemeneshátnál. Megközelítőleg 15 ezer fős lakossága túlnyomórészt magyar, de élnek a településen németek és romák is. A megyeszékhelytől, Szombathelytől 24, Soprontól 55, Pápától 42, a Balatontól 60 km-re fekszik. 2016-ban Sárvárt az „Európai Reformáció Városa” tiszteletbeli címmel tüntette ki az Európai Evangélikus Egyházak Közössége. A település névadó vára eredetileg egy mocsarakkal körbevett földvár lehetett. A középkorban több birtokosa volt, közülük emelkedtek ki a Kanizsaiak. Kanizsai Orsolyával kötött házassága révén került a birtok Nádasdy Tamáshoz, aki a török hódoltság idején Sárvárt Magyarország egyik kulturális központjává tette, várát pedig nagyszerűen kiépítette. A város mai közigazgatási területe úgy jött létre, hogy 1902-ben hozzácsatolták Vármellék és Tizenháromváros községeket, 1912-ben Sárt és Péntekfalut, majd 1968-ban Rábasömjént is. FekvéseSzombathelytől 25 kilométerre keletre, Celldömölktől 18 kilométerre nyugatra fekszik a Rába két partján, a Gyöngyös-patak torkolatától délre, a Kemeneshát és a Vas–Soproni-síkság határán. MegközelítéseKözút Legfontosabb megközelítési útvonala a 84-es főút, ezen érhető el Sopron és a Balaton felől is. Szombathely felől a 88-as, Pápa-Celldömölk felől pedig a 834-es főúton közelíthető meg. Régebben a 84-es és a 88-as főút is érintette a városközpontot, de ma már mindkettő elkerüli; régi nyomvonalaik belterületi szakaszai ma ötszámjegyű mellékutaknak minősülnek, 84 150-es ill. 88 100-as számozással. A környező kisebb települések közül Bejcgyertyános–Kám felé a 8439-es, Ölbő–Szeleste felé a 8446-os, Ostffyasszonyfa–Kenyeri felé a 8451-es, Csénye–Bögöt felé a 8458-as, Ikervár–Rábahídvég felé pedig a 8701-es úton lehet eljutni a városból. Vasút A várost a hazai vasútvonalak közül a MÁV 20-as számú, Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonal érinti, amelynek két megállási pontja van itt: a keleti határszél közelében, Lánkapuszta külterületi városrész mellett Ostffyasszonyfa megállóhely, a központban pedig Sárvár vasútállomás. 1913 és 1974 között a Zalabér–Sárvár–Répcevis–Felsőlászló-vasútvonal kötötte össze északon Bükkel és onnan Kőszeggel, illetve délen Zalabérrel is. Nevének eredeteNeve arra az erődítményre utal, mely a Gyöngyös-patak mellékén, mocsaras helyen épült és eredetileg földvár lehetett. TörténeteMár az őskorban lakott hely volt, amit neolitikus edénytöredékek, bronzeszközök és temetők leletei bizonyítanak. Földvárpuszta-majornál késő bronzkori földvár maradványait tárták fel. Kr. u. 10-ben a térséget a rómaiak hódították meg, és Bassiana néven települést alapítottak a mai Sárvártól északra, a Gyöngyös torkolatának közelében, ahol a borostyánút áthaladt a Rábán. Korábban az átkelőhelyen kelta település állt; az ő erődítményük Ostffyasszonyfa-Földvárpusztánál volt. Az út védelmére épített római erőd maradványait a Gyöngyös keleti oldalán, az Óvár nevű helyen találták meg. A Karoling-kori lakosság 9. századi temetőjét a Végmalomnál tárták fel. A honfoglalás után a magyarok a német támadások ellen a Gyöngyös és a Rába összefolyásánál építettek földvárat, melyet először 1192-ben említenek. A vár az 1280-as évekig királyi tulajdon volt, majd a feudális anarchia idején a Kőszegi család birtokába került. 1327-ben Köcski Sándor foglalta vissza Károly Róbertnek a Németújváriaktól, és a király 1328-ban kiváltságokat adományozott a mai belváros területén állt Sársziget lakóinak. 1390-ben Zsigmond király a Kanizsai családnak adományozta, majd miután hűtlenné váltak hozzá, 1403-ban megostromolta és visszafoglalta tőlük. 1405-ben a lázadó Ludányiak fosztották ki a várost. 1409-ben Ozorai Pipó lett Sárvár birtokosa, majd 1424-ben a Kanizsaiak visszaszerezték, elcserélve Simontornyára. 1444-ben a vár a Rozgonyiaké lett; a Kanizsaiak 1454-ben eredménytelen ostrom után csak árulással tudták visszafoglalni. 1532-ben a török sikertelenül ostromolta; eközben Nádasdy Ferenc által vezetett sárváriak százfős hada esett el a mezőváros és a vár védelmében. Baso (Bazsó) Ferenc várnagy öt levélben tájékoztatja a Kanizsa várában tartózkodó Nádasdy Tamás nádort a várban történtekről. Augusztus 15-én este 10 órakor 3000 fős török sereg ostromolta meg a várat. Hajnalig tartott a csata, de a védők sikerrel jártak – igaz, százfős veszteség árán. Csata után megtalálni vélték a török szultán rokonának holttestét a harcmezőn. Boruk elfogyott, kérik sürgősen küldjenek néhány hordóval. Csepregi Zele (Szele) László volt a várkapitány, társai Káldy Péter, Szelestey Miklós és Bársony Bertalan. Közeleg az ötszázadik évforduló, ideje volna, hogy megismerje a város saját hőseit is.[3] Kanizsai Orsolya 1534/35-ben feleségül ment Nádasdy Tamáshoz, s a hozomány részeként Sárvár is a Nádasdyak birtokába került. A művelt humanista Nádasdy Tamás a pusztuló ország egyik kulturális centrumát hozta létre a mezővárosban: 1534-ben iskolát, 1537-ben nyomdát alapított. Utóbbi élére az iskola tanítóját, Sylvester Jánost nevezte ki, ő pedig lefordította és 1541-ben itt nyomtatta ki az Újtestamentum fordítását: ez lett az országban az első, magyar nyelven nyomtatott könyv. 1556-ban itt halt meg, s a vár földjében nyugszik Tinódi Lantos Sebestyén. A vár ura volt Nádasdy Ferenc, a „fekete bég” – az ő özvegye pedig Báthori Erzsébet, a hírhedt csejtei várúrnő, szadista rémtettek elkövetője. 1671-ben Nádasdy Ferenc kivégzésével birtokait is elvették, s a vár a Draskovichoké lett, akiknek idején hanyatlásnak indult, hadászati jelentőségét elvesztette. 1704-ben meghódolt a kurucoknak, a napóleoni háborúk folyamán pedig, 1809 nyár elején a város francia kézre került; az idegen csapatok novemberig maradtak itt. Leírás a településről a 18. század végén: "Elegyes Mezőváros Vas Várm. földes Ura Szily, Brentánó, és a’ Génuai Köz. Társaság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Gyöngyös vizénél, Szombathelyhez 4 mértföldnyire. Hajdan Nádasdy Grófoknak lakó helyek vala Vára, ’s könyvnyomtató ház is vala itten; határja jó, vagyonnyai külömbfélék, néha a’ vízáradás ártalmas vidékjének." (Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796–1799) Az új fellendülés 1803-ban kezdődött, amikor az Este–Modenai család vette meg az uradalmat. A várat igényeiknek megfelelően átépítették. A várost 1871-ben megfosztották városi rangjától, noha ez évben már a vasút is elérte. Elektromos energiát 1897-tól az ikervári erőműtől kapott. E két tényező tette lehetővé tette a nagyipar megtelepedését: 1894-ben cukorgyár, 1904-ben műselyemgyár létesült a városban. Fellendült a kisipar és a kiskereskedelem is, nőtt a lakosságszám. A 20. század elején az uradalmat új tulajdonosa, Lajos bajor királyi herceg mintagazdasággá fejlesztette. Ekkor alapították azokat az oktatási intézményeket, amelyekből a mai iskolarendszer kifejlődött. 1909-ben kórházat avattak. Az I. világháború után a település fejlődése megtorpant, a műselyemgyár bezárt; ekkor sokan kivándoroltak Franciaországba, Belgiumba. A II. világháború után az iparosítás ismét fellendült: első új üzemként a Baromfifeldolgozó Vállalat kezdte meg működését. Az 50-es években korszerűsítették és jelentősen bővítették a cukorgyárat, amely így alkalmassá vált arra, hogy kapacitásával több megye cukorrépatermelését feldolgozza. 1957 után további üzemek települtek Sárvárra. A győri Magyar Vagon- és Gépgyár kihelyezett gyáregysége több mint 1000 fős munkáslétszámával a város legnagyobb munkáltatója lett. A 70-es években Pepsi Cola-töltőüzem létesült Sárváron. Hosszabb ideje kőolajkutatók is dolgoztak a környéken, ám 1961-ben olaj helyett gyógyvizet találtak, aminek eredményeképpen a város fejlődésében egyre nagyobb szerepet kap a gyógyturizmus. 1978-ban a Nádasdy-várba költözött Sárvár művelődési központja. A cukorgyárban 1998-ban leállították a termelést, ugyanakkor 1995 óta ipari park épül ki a város határában. 1968 óta Sárvár ismét város. KözéletePolgármesterei
NépességA település népességének változása:
A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Adatok: Wikidata A 2022-es népszámlálás során a lakosok 86,8%-a magyarnak, 1,0% németnek. 1,0% cigánynak mondta magát (12,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 49,4%, református 2,0%, evangélikus 4,9%, felekezet nélküli 5,6% (37,2% nem nyilatkozott).[13] 2022-ben a lakosság 86,8%-a vallotta magát magyarnak, 1% németnek, 1% cigánynak, 0,4% ukránnak, 0,1% románnak, 0,1% horvátnak, 0,1% ruszinnak, 0,1% szerbnek, 2,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb 100%-nál). Vallásuk szerint 47,7% volt római katolikus, 4,9% evangélikus, 2% református, 0,2% görög katolikus, 0,1% ortodox, 0,7% egyéb keresztény, 1,5% egyéb katolikus, 5,6% felekezeten kívüli (37,2% nem válaszolt).[14] TurizmusSárváron 2022-ben 696 ezer vendégéjszakát töltöttek. A vendégek nagyjából fele-fele arányban bel- és külföldiek voltak. Sárvár ez évben az összes vendégéjszakák alapján a 12. helyezést érte el. Látnivalók     
Események, rendezvények
Sárvár híres szülöttei
Sárvárhoz kapcsolódnak
Iskolák
Galéria
Testvérvárosai
Egyéb kapcsolatai: Jegyzetek
Forrásokhttp://www.sarvarvaros.hu/uherske_hradiste További információk A Wikimédia Commons tartalmaz Sárvár témájú médiaállományokat.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
