|
Orjava
Orjava (horvátul: Orljavac) falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Bresztováchoz tartozik. FekvésePozsegától légvonalban 16, közúton 19 km-re, községközpontjától légvonalban 12, közúton 13 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Gradina-hegység déli lejtői alatt, a Pakrácról Pozsegára menő főút mentén, az Orljava jobb partján fekszik. TörténeteA falu területe már az ókorban lakott hely volt. Ezt igazolja, hogy 1895-ben két, 3. századi rézpénzekkel teli cserépedényt találtak itt. A leletből 26 darab került a zágrábi régészeti múzeumba, a többi sorsa ismeretlen. Orjava a középkorban várral rendelkező, jelentős mezőváros, uradalmi központ volt. Első írásos említésekor 1243-ban praediumként Klet ispán özvegyének, majd később utódainak birtoka volt. A vár első írásos említése 1291-ben „Possessionem suam Orywa uocatam cum castro suo” [2] alakban történt abban az oklevélben, melyben III. András magyar király a Pécz nemzetségből való László kérésére átírja és megerősíti a pécsi káptalannak az előző évben kelt azon oklevelét, mely szerint Keled fia Gergely lányának Jolánnak, a kérelmező nejének Orywa birtokot és az azon épített várat hagyományozza, többi birtokait pedig a többi rokon között felosztani rendelte. A vár az ezutáni oklevelekben „Oryawa, Oryawawara, Oryawawar, Oriarwar” névváltozatokban szerepel. Stratégiailag fontos helyen feküdt, a Pakrácról Pozsegára vezető utat és az Orljava szorosát védte. A 15. században névnai Treutel család révén zálogbirtokként a Peterdi (és Hetényi) családok, majd egy bizonyos Tomiczai nevű garai városi polgár s végül a Kórógyi család kezére került. A Kórógyiak 1454-ben vétel útján szerezték meg, de 1467-ben a Rozgonyiaknak adták el. 1472-ben mint a néhai Kórógyi Gáspár birtokát, monoszlói Csupor Miklós kapta a királytól. A század végén, vagy a 16. század elején Héderváry Ferenc birtoka lett. Maga Orjava település 1422-ben szerepel először oppidumként „Oppidum Oriawa” alakban. Szent Lőrinc tiszteletére szentelt templomát 1444-ben említik. Fontos kereskedelmi út vezetett át rajta, ezért vámszedő hely is volt. A mezővárost és a várat vélhetően a 16. század közepén a török hódítás harcaiban pusztították el. Valószínűleg 1536-ban, vagy 1537-ben került török kézre, majd a Pozsegai szandzsákhoz tartozó Orjavai náhije székhelye lett. 1545-ben a török defterben 10 házzal szerepel, melyekben 1 katolikus és 9 muszlim család élt, akik Boszniából települtek ide. A vár a török háborúkban annyira elpusztult, hogy mára a helye is vita tárgyát képezi. A török uralom alóli felszabadítást követően Horvátország nyugati részéről katolikus horvát családok telepedtek meg itt. 1698-ban „Orlyavacz” néven már 20 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában. [3] A betelepülés a 18. században folytatódott, amikor néhány kézműves család mellett földbirtok nélküliek, zsellérek érkeztek. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Orljavacz” néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Orljavac” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Orlyavac” néven 56 házzal 329 katolikus és 52 ortodox vallású lakossal találjuk.[5] 1857-ben 351, 1910-ben 575 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 84%-a horvát, 15%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben teljes lakosságának 64%-a horvát, 22%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 167 lakosa volt. Lakossága
Nevezetességei
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
