Óbéba
Óbéba vagy Óbéb (románul Beba Veche, németül Altbeba) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében, Óbéba központja. FekvéseRománia legnyugatibb települése, a magyar-szerb-román hármashatár mellett, Kübekházától körülbelül 3, Makótól megközelítőleg 30 kilométerre található. TörténeteA település eredetileg a Csanád nemzetség birtoka volt, „Béb” nevét is a család egyik tagja után kapta. A 13. század végén a kunok támadása miatt a falu elnéptelenedett, később kedvezményekkel ösztönözték arra a környékbelieket, hogy idetelepüljenek. A 15. században a Telegdyeknek és a Makófalviaknak is volt itt birtoka. Az 1557-58-as összeíráskor csak 15 magyarok lakta házat jegyeztek fel a településen. A hódoltság következtében a falu tovább pusztult, 1582-ben csak 3 gazda élt itt. A 18. században már pusztaként említik. 1773-ban a csanádi tiszttartóság az egykori község helyén két települést hozott létre: Kis-Bébát és Óbébát; előbbit Szeged környéki magyar dohánytermelőkkel, utóbbit románokkal telepítették be. 1779-ben mindkét települést Torontál vármegyéhez csatolták. Óbébában magyar családok csak 1782-ben telepedtek le újra, Gróf Batthyány Ignác erdélyi püspöknek köszönhetően. A település nevét kezdetben Ó-Bébának, később Óbébnak írták. A 20. század elején 2751 lakosa közül 2007 volt román, 420 magyar, és 254 német. A Törökkanizsai járásban fekvő települést trianoni békeszerződés után Romániához csatolták, annak legnyugatibb települése lett. Elszakadt hagyományos testvértelepüléseitől, földrajzi fekvése miatt az új hatalom elhanyagolta, határátkelő híján zsákfaluvá lett. 2002-ben társközségeivel együtt 1600 lakosából 979 fő román, 567 fő magyar, 19 német, 30 roma, 4 fő más nemzetiségű volt. Látnivalók
Híres szülöttei
JegyzetekForrások
|