Vejte

Vejte (Voiteg, Wojteg)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Vejte
Rang	községközpont
Községközpont	Vejte
Irányítószám	307470
Körzethívószám	0256
SIRUTA-kód	159348
Népesség
Népesség	1887 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	133
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	83 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 28′ 14″, k. h. 21° 14′ 14″45.47055556, 21.2372222245.470556°N 21.237222°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 14″, k. h. 21° 14′ 14″45.47055556, 21.2372222245.470556°N 21.237222°E
Sablon Wikidata Segítség

Vejte (románul Voiteg, németül Wojteg) település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Temesvártól délre, Széphely és Detta közt fekvő település.

A faluól nyugatra 3 kilométerre bronzkori temetkezési hely és település és 10. századi temetkezési hely, 6 kilométerre 12–14. századi település maradványait tárták fel. A régészeti lelőhelyek a romániai műemlékek jegyzékében ezek a régészeti lelőhelyek a TM-I-s-B-06092 illetve TM-I-s-B-06091 sorszámon szerepelnek.^[1]

Vejte Árpád-kori település. Nevét már 1199-ben említették a Csanád nemzetségbeli Vejteh királyi udvarispán nevében. A település a Csanád nemzetségből származó Vejtehiek törzsbirtoka volt. 1256-ban Theodor fia Weyteh nevében, 1322-ben Weyteh, 1370-ben Veyceh, 1410-ben Weytheh, 1425-ben Veyteh néven írták.

1328-ban Vejtei Tivadarnak és fiainak birtoka. 1332-1337 közt neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyházas hely volt. 1363-1404-ben a Vejteki Bobál család birtoka. 1410-ben Zsigmond király Majosfi Lőrincnek és Jakabnak adományozta. 1462-ben a berekszói Hagymás család birtoka volt.

A 17. században románok telepedtek le a faluban, ahol még 1717-ben is csak 28 házat számoltak össze. 1830-ban németek kezdtek itt megtelepedni, akik a határbeli kincstári földekből kaptak birtokot. 1841-re 200-an éltek itt, de számuk 1886-ra már meghaladta az ezer főt is. 1910-ben még lakosságából 992 német, 702 román, 154 magyar, 26 egyéb nemzetiségű volt. A második világháború után a németek többségét kitelepítették, a 2002-es népszámlálás adatai szerint már mindössze 61 német nemzetiségű személy lakott a településen.

A mai Vejte és Szigetfalu közt feküdt a középkorban Általkerelce is, melyet az oklevelek 1370-ben Vejte szomszédjaként írtak. 1410-ben a települést Zsigmond király Majosi Lőrinc szörényi bánnak és Pálnak adományozta. A falu később elpusztult.

A települést érinti a Temesvár–Alsósztamora-Temesmóra-vasútvonal.

• Római katolikus temploma 1902-ben épült.
• Görög keleti ortodox temploma 1907-ben készült el.

• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
• Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.