Bégalankás
Bégalankás, 1911-ig Lunkány (románul: Luncanii de Jos) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében. FekvéseA Ruszka-havasban, a Béga forrásvidékén, Lugostól 60 km-re keletre fekszik. TörténeteA középkorban mai határának területén feküdt az 1365-ben adatolt Padushaussa falu. 1617-ben Lunka, 1690–1700-ban Lonkagnj néven találjuk. Vasérclelőhelye közelében, a mai Felsőbégalankáson 1734-ben adták át az első vaskohót. A kohó mellé csehországi munkások települtek be. 1736-ban a Reissenbüchler testvérek vették bérbe. 1738-ban elpusztult. Az 1740-es években újraépült, de már 1749-ben megszüntették, felszerelését pedig Németbogsánba szállították. 1826-ban rezet is bányásztak határában. 1848 után a brassói Hofmann testvérek és Maderspach Károly vállalkozása vásárolta meg, akik újjáélesztették a vaskohászatot. 1860-tól a Kronstädter Bergbau- und Hütten Actienverein birtoka volt. A vaskohászat 1881-ben megszűnt, de a Stefánia-bányában, a Károlyi-aknában és néhány kisebb bányában 1886-ban is folyt a vasbányászat.[1] A 20. században ezenkívül márványt is fejtettek benne, amellyel a tamásdi üveggyár kvarchomokját őrölték. Krassó 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. Később 1950-ig községközpontot alkotott. 1848 előtt és az 1850-es években hidegvíz-gyógyintézete is volt. Népessége
Nevezetességei
Jegyzetek
Források
További információk
|