|
Enese
Enese község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Győri járásban. FekvéseMagyarország északnyugati részén, a Rábaköz–Tóköz–Hanság találkozásánál, Győrtől 17 kilométerre nyugatra, Csornától 14 kilométerre keletre helyezkedik el. A közvetlenül határos települések: észak felől Mosonszentmiklós, kelet felől Rábapatona, dél felől Rábacsécsény, nyugat felől Kóny, északnyugat felől pedig Bezi és Győrsövényház. MegközelítéseLegfontosabb közúti megközelítési útvonalai a 85-ös főút, illetve az M85-ös autóút: az előbbi kelet-nyugati irányban végighalad a központján, utóbbi pedig északról kerüli el azt, és egy csomópontja is van, Enese legészakibb házaitól alig fél kilométerre. Az északi és déli szomszédságában fekvő településekkel a 8417-es út köti össze. A hazai vasútvonalak közül a települést a Győr–Sopron-vasútvonal érinti, amelynek egy megállási pontja van itt. Enese vasútállomás a község déli felében helyezkedik el, közvetlenül a 85-ös főút mellett. TörténeteA község 6000 éves múlttal büszkélkedhet. 2002 nyarán Langó Péter régész végzett ásatást Enese területén honfoglalás kori leletek után kutatva. Az ásatás során kerültek elő az újkőkorszaki használati tárgyak a település legmagasabb pontján, az ún. Öregfaluban. A jelenlegi belterületen, a vasút mellett avar, római és Árpád-kori töredékek bizonyítják: folyamatosan volt élet a község területén. Az első írásos feljegyzés 1270-ből való, amikor majorságként említik a falut. Birtokosa az Enessey család. A középkor folyamán több formában szerepel a település neve: 1368-ban Inse néven szerepel egy határjáró levélben, 1476-ban Enese. Sokat szenvedett a török hódoltság idején, a Bécs felé vonuló seregek égetik fel több alkalommal. A törökök a legnagyobb pusztítást 1553-ban okozták, a falu teljesen leégett, ekkor pusztult el az Enessey család levéltára is. Egy 1691-ben keletkezett kanonoki látogatási jegyzőkönyv Enesét még mindig az elpusztított falvak között említi. A 16. századi jelentősebb birtokosok- természetesen az Enesseyek mellett – a gróf Cseszneky és Szapáry, valamint Iványos családok. 1526-ban a falu egyik fő birtokosa gróf Cseszneky György a tatai vár kapitánya. 1593-ban Babothy Lukácsné Cseszneky Anna és Cseszneky Jánosné a település legjelentősebb urai. A 18. század második felében már a Hrabovszky, Mesterházy, Nagy és Székely családok szerepelnek birtokosként – az Enesseyek mellett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hírei eljutottak a faluba, a község esperese baráti és levelező viszonyban állt Kossuth Lajossal. Megalakult a Községi Honvédelmi Egylet, megrendelték Kossuth Hírlapját. A szabadságharc leverése után Enese önálló tanítói állást szerezhetett. Nagy változást jelentett a község életében Hetvényi István tanító érkezése 1860-ban. Az ő működésének eredményeként az enesei iskolát a legjobbak közé sorolták a megyében. Fontos esemény volt a község életében a vasútállomás megnyitása 1870-ben. Enesének gőzmalma is volt, melyet 1907-ben vettek nyilvántartásba. Az első világháborúban 23 katona vesztette életét. A Nagyatádi-féle földreform következtében 42 házhelyet mértek ki. A világháborúban elesett hősök emlékét emlékmű őrzi a falu központjában. A kiváló földrajzi adottságokkal rendelkező település a második világháború után megduplázta lakóinak számát. KözéletePolgármesterei
NépességA település népességének változása: A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Adatok: Wikidata A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,6%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,7% németnek, 0,5% románnak mondta magát (13,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,6%, református 1,3%, evangélikus 10%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 6,1% (25,9% nem nyilatkozott).[11] 2022-ben a lakosság 91,9%-a vallotta magát magyarnak, 0,3% ukránnak, 0,3% németnek, 0,2% románnak, 0,2% cigánynak, 0,1-0,1% lengyelnek, horvátnak, ruszinnak, szerbnek és szlováknak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 45,2% volt római katolikus, 9,9% evangélikus, 2,4% református, 0,7% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 8,3% felekezeten kívüli (32,9% nem válaszolt).[12] Látnivalók
2001. június 23-án nyitotta meg kapuit Podmaniczky Miklósné. Marika évtizedeken át gyűjtötte a babákat. A kiállított babákat és jeleneteket folyamatosan megújítja, frissíti. Látogatás: bejelentkezés alapján, nyitvatartási idő nincs Hely: Petőfi u., a vasúti átjáró mellett
Az általános iskolában rendezték be 2000-ben. Alapos gyűjtés előzte meg a községben, három helyiségben mutatja be Enese múltját a kiállítás. Megtekinthetünk egy teljesen berendezett konyhát és szobát. A harmadik teremben régi használati tárgyak, régiségek és az iskola története tárul a belépő elé. Hely: Petőfi u. 24. Látogatás: kulcs az iskolában, iskolaidőben nyáron a polgármesteri hivatalban
Képgaléria
Jegyzetek
További információk |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
