Vályi András szerint "Alsó, és Felső Szelly. Két magyar falu Pozsony Várm. Alsónak földes Ura Gr. Pálfy; Felsőnek pedig Gr. Eszterházy Uraságok, Alsó a’ Felsőnek filiája; lakosaik katolikusok, és evangelikusok, fekszenek egymástól, ’s Deákitól is fél órányira; határjaik jól termők, réttyeik, legelőjik elegendők; fájok is van."[2]
Fényes Elek szerint „Szeli (Felső), magyar falu, Poson vármegyében, az előbbeni falutól egy kis óra járásnyira. Ugyancsak a Dudvágh mellett: 850 kath., 1100 evang., 30 ref., 8 zsidó lak. Van kath. paroch. temploma, és evang. anyaszentegyháza. Határa igen termékeny; legelője, rétje bőséggel. F. u. gróf Eszterházy József, de bir benne szép inscriptionalis jószágtot Benyovszky Péter kapitány is.”[3]
A Beneš-dekrétumok alapján 1947. január 23-án a csehszlovák hadsereg által ostromgyűrűbe zárt községben elkezdődött a magyar lakosság az ország cseh részébe történő deportálása, ami összesen 240 családot (1013 személyt, közülük 126 hat éven aluli gyereket) érintett. Hátrahagyott házaikba Rózsahegy környéki szlovák telepesek költöztek be. A deportáltak többsége csak 1949-ben térhetett vissza. 1947. április 27-én megkezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere. A több hónapon át tartó kitelepítések folyamán a község 1321 magyar lakosát (310 családot) toloncolták ki. Helyükre az áttelepülést önként vállaló magyarországi szlovákok érkeztek, elsősorban Tótkomlós és Békéscsaba környékéről.[4]
1828-ban 256 házában 1789 lakos élt, akik főként mezőgazdaságból éltek.[6]
1851-ben 1988 lakosából 1100 evangélikus, 850 római katolikus, 30 református és 8 zsidó volt.[7]
1910-ben 3477 lakosából 3463 magyar, 9 szlovák, 4 német és 1 egyéb anyanyelvű volt.
1938-ban 4145 lakosából 190 zsidó volt.
2001-ben 3134 lakosából 2100 magyar, 1001 szlovák, 32 egyéb és 1 német volt.
2011-ben 3220 lakosából 1953 magyar, 1165 szlovák, 70 ismeretlen, 10 cseh, 7 cigány, 5-5 ukrán és egyéb, 2-2 orosz és ruszin, valamint 1 szerb nemzetiségű volt.[8]
2021-ben 3198 lakosából 1822 (+55) magyar, 1197 (+50) szlovák, 133 ismeretlen, 42 (+7) egyéb, 2 (+2) cigány és 2 ruszin nemzetiségű volt.[9]
Itt élt Danajka Lajos helytörténész, a község díszpolgára. Két tűz között 1944–1946 (2001) című könyvében 40 visszaemlékező alapján állít emléket annak a 210 helybéli leventének, akiket 1944 decemberében katonai szolgálatra vittek a Német Birodalomba.
Szent Lőrinc tiszteletére szentelt egyhajós római katolikus temploma 1775-ben épült gróf Eszterházy Ferenc költségén, klasszicista stílusbanFellenthali Fellner Jakab tervei alapján. Presbitériuma poligonálisan végződik, a homlokzat fölött levő toronnyal és hozzáépített sekrestyével. Főoltáránál megtalálható Szent Lőrinc képe is. A főhomlokzat egyenes oromzatán csiga alakú díszítés van csúcsos tetőszerkezettel. A szentélyben a poroszsüveg-boltozat a csoportos oszlopsor ormain helyezkedik el, ami a hajóban is megtalálható. A templom oromzata falsávokkal, félköríves ablakkeretekkel szegélyezett. A tornyot pilaszterek tagolják, ami koronázópárkánnyal, órás számlappal és toronysisakkal végződik. 1823-ban leégett, torna azóta is csonkán állt. 1944-ben újból megsérült, de a többszöri felújítások során, 1975-ben tornyát is helyreállították építésének 200. évfordulójára.
Egyhajós "türelmi" evangélikus temploma 1785-90 között épült. Szentélye poligonálisan végződő. Belseje egyenes mennyezetű, az oszlopain oldalsó matroneumok vannak. Harangtornyát1830-ban építették. 1856-61 között neoklasszicista stílusba építették át, valamint tornyát is ekkor készítették el, ami kissé kiugró. Homlokzatát masszív pilaszterek és félköríves keretes ablakok tagolják. A torony alsó részét kordovánpárkány tagolja háromszög alakú timpanonpajzzsal, felső részén pilaszterek szegélyezik, majd háromszög alakú pajzsos koronázópárkány és atipikus barokk sisak zárja. Szószékoltára 1859-ből való, amelynek központi motívuma Aumaira Mihály pozsonyi festőművész "Jézus a Getszemáni-kertben" nevezetű oltárképe. A keresztelőkápolna1878-ból, az orgona pedig szintén a 19. század második feléből való. 1934-ben finn lelkészek látogatták meg a templomot, amelyben találkoztak a helybeli leánykórus tagjaival is. A második világháború alatt tornya megsérült, végül 1976-ban állították helyre. 1988-ban folytatódtak a felújítások.
1938-ban gazdasági növekedés indult meg, így az 1950-es évekbeli kőolajkutatás folyamán Felsőszeli és Deáki határában termálvizet találtak, melynek hasznosítására az 1970-es években három medencével, étteremmel, szállodával és autóskempinggel ellátott termálfürdőt létesítettek. Az állami tulajdonú létesítmény 1991-ben a két község közös tulajdonába került. Azonban az egy évtizednyi közös üzemelést követően további fejlesztésének eltérő megítélése miatt a létesítményt kettéosztották, amely így területileg ⅔ részben Deáki, ⅓ részben Felsőszeli tulajdona lett.
1990 óta az idegenben elhunytak emlékére kopjafa áll a temető bejáratánál.
Magyar tanítási nyelvű alapiskolája és óvodája 2001-ben vette fel a Széchenyi István nevet. A névadó emlékére az iskola parkjában egy Jozef Tkadlec öntötte harangot helyeztek el a Schmidt Róbert által faragott haranglábon, melyen egy Széchenyi-idézet olvasható: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”[13]
2017-benHo Si Minh látogatásának 60. évfordulójára emléktáblát helyeztek el a községháza épületén.
